Napunk évi járása során december 22-én lép át a Nyilasból a Bak kollektív jegyébe, amelynek következtében az eddig általánosan jelen lévő adventi beavató, várakozásteljes energiák helyébe a megvalósulás és realizálás minőségei lépnek. Tehát a kollektív szintű karácsonyi-ünnepi készülődés hangulatát, a várakozást, reménykedést, adakozási szándékot - akár szeretetünkről, akár tárgyiasult ajándékainkról legyen szó - most felváltja egy erőteljesebb, stabilabb energia, amely a tényleges, - vagyis a lét fizikai és szellemi síkján egyaránt - JELEN-lévő létállapot megélésének lehetőségét kínálja mindannyiunk számára. A kollektív üzenet egyszerű és tiszta - mintegy a Bak minőség puritánságával analóg módon is értelmezhető: eddig várakoztál, készültél, de most eljött az idő. Ez a megváltás ideje. A belső, halhatatlan fényünk megszületésének ideje.
A szimbólum, hogy egy gyermek az év legsötétebb, leghosszabb éjszakáján születve hozza el nekünk a Fényt, az örök élet, a halhatatlanság fényét és ígéretét, egyszerre csodálatos és ősi.
És bár tudjuk, hogy e napot követően a külső világban is egyre több a fény, hiszen december 22-étől egyre rövidülnek az éjszakák és hosszabbak a nappalok, e jelképes ősi üzenetben egyértelműen a belső fény megszületéséről van szó. Hiszen a külső, látható, világi élet nagyon is véges lévén nem biztosítja számunkra az örök életet. A halhatatlanság élménye csak azoké lehet, akik megtalálják saját maguk rejtett, belső mélységeiben Lényük azon részét, mely valójában örök és halhatatlan, múlhatatlanul, változatlanul egy a Léttel és a Mindenséggel.
Ennek a belső megtalálásnak az előkészítése folyt az elmúlt napok-hetek beavató energiáinak közepette. Ezért volt szükséges mind mélyebbre és mélyebbre látni és érezni önmagunkba, hogy mind közelebb és közelebb kerüljünk saját lényünk halhatatlan, múlhatatlan örök belső fényéhez.
És annak, hogy ezt a legtisztábban, legerősebben és legteljesebben érezhessük, december 22-én jön el az ideje.
Napunk ugyanis e napon az égbolton már a Nyilas csillagképébe lépett, és ennek azon szakaszán tartózkodik, amely a Nyilas Tejút közepére mutató nyílvesszőjével kerül egyvonalba. Ha tehát december 22-én lelki vagy fizikai szemünket égre emelve a Nap irányába nézünk, kapcsolatba léphetünk azon energiákkal, melyek a világunk mintegy magasabb, égi középpontjának tekinthetők.
Naprendszerünk ugyanis a Tejút-rendszer parányi része, és a Tejút kettős spirálkarja egyetlen középpontban egyesül, amely csillagbölcsőként szolgálva lüktető, dobogó, pulzáló módon újabb és újabb csillagokat, sugárzó, fényüket árasztó, napunkhoz hasonló ragyogó égitesteket szül folyamatosan.
Ezen a napon tehát ezzel a csillag-születő magasabb, égi középponttal kerülhetünk kapcsolatba, ekkor tehát nem csupán a mi földi világunkban - az éjszakák hosszának fordulásával, - de saját emberi létünk határain túl tekintve is a fény belül, középen történő megszületésének jön el az ideje. Erre hívja fel figyelmünket a Nap égi helyzete december 22-én.
Kedves Olvasóm, szívből kívánom Mindnyájatoknak, Szeretteiteknek és Ismerőseiteknek egyaránt, hogy tisztán, Önmagatok és az Mindenség energiái felé nyitott szívvel tudjátok belül is megélni ezt a csodát: a Létezés Fényének születését, meglátását, megtalálását - és ezt a Fényt tudjátok tovább vinni, nem csak az Ünnepekre, de a mindennapokba is!
Szeretettel, bőséggel és Fénnyel áldott napokat kívánok,
Mindnyájatoknak! 
