Asztrológiai tanácsadás

Az asztrológia egy nagyon sokrétű módszer arra, hogy az ember megismerje saját magát, és a Mindenség azon részét, amellyel önmaga – érzelmei, tudata, tapasztalatai – által kapcsolatba kerülhet.
Pontosabban nagyszerű módszer arra, hogy tapasztalatait, érzékleteit megértse, rendszerezze és tudatosítsa. Erről szólt évezredeken keresztül az asztrológia.

Azonban a jelenkor embere számára újonnan felfedezett Asztrozófia, csillagbölcselet már egészen más szintjeihez segít hozzá a megértésnek és önmagunk megélésének.
A csillagbölcseleti szemlélet és gyakorlat összekapcsol minket a Kozmosz – világrend – magasabb szféráival, az ember feletti világ magasabb rendjével, azzal a renddel, amelyet civilizációs fejlődésünknek köszönhetően már réges-rég elfeledtünk, elveszítettünk a hétköznapi életünkből.
Erre mondták a régiek, hogy a Természet rendje. De hát hogyan is tudnánk ehhez kapcsolódni, ha már magát a természetet is olyannyira kifordítottuk magából, hogy az évszakok sincsenek a helyükön!?

Az egyéni horoszkóp-asztroszkóp elemzés azonban visszavezet minket saját, eredeti rendünkhöz, ahhoz a rendhez, amelyből kiindulva és
amelyet megtalálva újra EGÉSZségesen élhetjük az életünket, testi, lelki, szellemi szinteken egyaránt.

Ennek az útnak a része:
a különböző életterületek energiáinak felderítése és tudatosítása,
a különböző én-részek, én-aspektusok (tudatos-tudattalan, női-férfi, szülői-gyermeki) összehangolása,
és mindezek által a saját, belső energiáinkkal – valamint a Kozmosz energiáival – való mélyebb kapcsolatfelvétel.

Mindez az egyéni horoszkóp-asztroszkóp elemzés része, amelynek kapcsán, mint életterület természetesen felmerül a személyes (vagy karmikus) sors, egyéni életút, életfeladat kérdése is.

A párkapcsolati elemzés hasonló alapokkal történik.
Egy adott kapcsolatot mindkét fél általában azon a szinten éli meg, ahol a saját életét éli. Ha azonban az életét – önnön lelkét, illetve tudatosságát – képes mélyebb, vagy magasabb szinteken megélni, akkor ez kihat a kapcsolatára is. Közvetetten és közvetlenül egyaránt.
Ebből kiindulva tehát a párkapcsolati elemzéshez elsőként a két személy egyéni képletének elemzése szükséges, ezt követően történik a kettő összevetése.

NYILAS NEMZET – a Magyarságról az asztrozófia szemszögéből

Az asztrozófia bölcsessége azt tanítja, nyúljunk vissza az ősi, elfeledett tudáshoz, és látó szemeinkkel tekintsünk a Létező Valóságra, ne csupán a fejünkben-lelkünkben hemzsegő képzetek alapján próbáljunk el-IGAZ-odni az Életben, megtalálni a problémáinkra a meg-OLDÁS-t...
(oldás-áldás – véletlen lenne a hasonlóság?)

Nézzük meg hát, hogy a Magyarság pillanatnyi, nehéz helyzetére milyen megoldást kínálhat ez a fajta szemlélet, nézzük meg a Magyarság valóságát az Égen....

A magyar Nyilas nemzet, tudjuk jól – akár csak a régi mítoszokat alapul véve is: "a magyarok nyilaitól ments meg uram minket" – de vajon mit jelent mindez az elmélet, a fogalmak síkján túl!?
Az asztrológia, az összefüggések tudománya minden, a valóságban létező, megnyilvánuló dolgot – így a nemzeteket is, – összekapcsolja a saját szimbólumrendszere egyes minőségeivel, e módon igyekszik rendet teremteni (vagy találni!?) a létezés kaotikus sokféleségében.

A magyar népet tehát a Nyilas minőségével rokonnak találta ez a szemlélet, amely összekapcsolásnak alapjául nem csak a hagyományosan kedvelt lőfegyver használata szolgált, hanem sok egyéb külső és belső jellemző – emeljünk ki néhányat ezek közül, a teljesség igénye nélkül:
A magyar lovas nemzet, egy igazi magyar "lóra termett", és úgy vágtat paripáján, mintha összenőttek volna – akár egy kentaur, amely a Nyilas minőség egyik mitológiai őstípusa.
A magyarok híresek a vendégszeretetükről, virtusokról, a "jókedvvel-bőséggel" elköltött lakomáikról – az emberszeretet, a jóindulat és a bőség mind-mind Nyilas jellemző.
A Nyilas filozófikus minőség, a – főleg humán – tudományok kedvelője, de ugyanakkor a gyakorlatiasság, gazdaságosság távol áll tőle. Olyannyira gyakorlatiatlan, és annyira szeret nagy távlatokban gondolkodni, hogy sokszor rosszul méri fel saját erőit és lehetőségeit, és bőven túllépi önnön teljesítőképessége határait. Ismerős kórkép? Egy ország szenved ebben, azt hiszem...
Ezen túlzott filozófikusság és elméletiesség következtében gyakran nem képes nagyszabású (vagy akár csak hétköznapi) álmait, terveit megvalósítani, nem csak a rosszul beosztott energiák, hanem a cselekvés folytonos halogatása miatt is (sem), miközben mindig képes valami újabb kifogással előállni. (Pató Pál úr)

Mindez azonban, és amit még felsorolhatnék e témában, a Nyilas zodiákus jegy kollektív minőségének jellemzője a nyugati asztrológiában. Ez azon égi szakasz, melyet a Nap éves útján karácsony előtt, Advent időszakában érint, illetve halad végig rajta.

Nézzük meg, mi van az Égen emögött a szakasz mögött?

A Skorpió csillagképét találjuk itt, amely egy teljesen másfajta energiákkal és belső sugallatokkal bíró minőség, mint a száguldó-vágtázó, szellemi magaslatokban szárnyaló Nyilas dinamika.
A Skorpió a mélység, a befelé fordulás energiája, az a minőség, amely mélyen, önmagában, saját lelki mélységeiben igyekszik megtalálni a végső választ, a legbensőbb igazságot élet nagy kérdéseire.
A Skorpió a magány, a befelé fordulás, az önmagunkba mélyedés minősége, amelynek során számba vesszük mindazon dolgainkat, amelyek fontosak voltak számunkra, és amelyektől kénytelenek voltunk megválni, a Skorpió a veszteségek, a lemondás és a halál minősége.
És bár a Skorpió legrejtettebb, legigazabb és legbensőbb titka az, hogy nincs halál, mert a Lélek minden fájdalmak, szenvedések és veszteségek ellenére élő, eleven, halhatatlanul létező minőség – azért még ebben, a Skorpió állapotában a sötétséggel, tudattalannal és lélekméllyel való szembenézés lehetősége illetve kényszere van jelen.
Ha nem megy józanul, akkor alkoholmámorral könnyítve ezt a megélést...

Azt hiszem, feltűnő az összefüggés, hogy most, ma – és immár évtizedek óta – pontosan ezek a tendenciák uralkodnak Magyarországon!
Az önsajnálat, a veszteségek fölött érzett fájdalom, a vesztes csaták folytonos fölemlegetése, a súlyos kilátástalansággal együttjáró depresszió, az alkoholizmus és öngyilkossági hajlam, amelyek immár mint népbetegség vannak jelen a Kárpát-medencében.
Vegyük észre, hogy ezek mind a Skorpió minőség megnyilvánulásai, amelynek energiája a Nyilas jegy égi szakaszát uralja a csillagos Ég ragyogó valóságában!

Tehát akkor, amikor népünk, nemzetünk, történelmünk magasabb aspektusaihoz, ősi tudásához és bölcsességéhez szeretnénk csatlakozni, nem elég a Nyilas minőség kollektív mintájához kapcsolódnunk.
Ahhoz, hogy visszataláljunk népünk valódi öntudatához, ahhoz az Égre kell emelnünk tekintenünk, és leolvasni azt az üzenetet, amelyet a Nyilas csillagképe mutat meg számunkra!

A Nyilas csillagképébe Karácsony idején lép a Nap – tehát a cselekvő, tudatos énünkkel leginkább ilyenkor, az ünnepek idején vehetjük fel a kapcsolatot ezen égi minőséggel!



A Nyilas csillagképe különleges helyet foglal el az Égen, ugyanis érinti a Tejutat, az Istenek égi útját, amelyen haladva, illetve amely által egy magasabb, kozmikus minőséghez kapcsolódhatunk. Hiszen a Tejút, a Naprendszerünket magába foglaló galaxis általunk látható részeként logikus módon a magasabb Egység, az Isteni-kozmikus minőség szimbóluma a mi földi, emberi léptékünk szerint.

A Nyilas azonban nem csak kapcsolatba kerül a Tejúttal, de valójában le is lép róla, magával hozva az emberi, hétköznapi világba mindazon tudást és bölcsességet, amelyek a magasabb régiókból származnak. (Azt teszi, ami a sámánok dolga volt annak idején.)

A Nyilas fölött látjuk a Tejúton a Kígyótartó kígyójának farkát a Tejút hasadékába hatolni, amely nemzési aktus ábrázolása az Égen a teremtő energiák tudatos használatának képességére hívja fel a figyelmünket!
Ugyanakkor a Kígyótartó nem csak a teremtés, a mágia – de a gyógyítás erőit is uralja, és használni tudja; innen a gyógyítás kiemelt fontossága a magyarság életében.

Azonban ami talán a legfőbb tanítás számunkra, magyarok számára, hogy a Nyilas nem csupán lelép az Istenek útjáról, hanem olyan nevezetes ponton kerül kapcsolatba vele, ahogyan semelyik másik csillagkép. A Nyilas mögött láthatjuk ugyanis a Tejút középpontját, Dobogó szívét, amely minden pillanatban újabb és újabb csillagokat szülve, folyamatos lüktetések közepette pulzál.

Ez az a hely tehát, ahol a Fény, az élet lehetőségét adó napok-csillagok fénye megszületik. Újra meg újra.

És ez az a minőség, amelyet minden magyarnak meg kellene éreznie magában, a szíve-lelke közepében!

Elfelejteni végre a sötétség fájdalmát, amelyet az emberi történelem tévedései és hazugságai hoztak a fejünkre, és megtalálni magunkban a hit, a szeretet, az új élet nemzésének, teremtésének és éltetésének a fényét, lehetőségét... amely által azután újjá szülhetnénk nemzetünket is!!!

Állatöv és Csillagképek

Az állatöv, más néven zodiákus azon 12 csillagképről kapta a nevét, melyeket a Nap érint égi útján, az Év körén. Az elnevezés: állat-öv, nagyon érzékletes, hiszen e 12 ábrát felvonultató szakaszt, mint egy övet hasították ki az Ég csillagokkal teleszórt gömbhéjából annak idején, kb. 4000 évvel ezelőtt az asztrológus-papok.
Természetesen a kihasítás maga csak egy elméleti tett volt, ami jelen esetben azt jelenti, hogy eltekintve a több milliárd fényesen ragyogó csillag alkotta ábrák sokaságától csak ezen 12, mintegy deréktájon – a Nap pályája által meghatározott felezővonal mentén – lévő csillagkép üzenetére hagyatkoztak számításaik, előrejelzéseik során.
Sőt, hogy ne kelljen az Égen különböző szakaszokat elfoglaló zodiákus ábrák rövidebb-hosszabb voltával számolni, uniformizálták az állatövet, eltekintve az Égen ragyogó valóságtól, és 12 egyenlő szakaszt - a zodiákus körét - vették alapul ezt követően, számításaikhoz.

Mindennek felfedezése, mint már említettem, Paksi Zoltán érdeme – bár Ő nem biztos, hogy ilyen radikálisan fogalmazná meg fenti, illetve a továbbiakban kifejtett folyamatokat!

Így keletkezett hát a zodiákus, az állatövi jegyek köre, amely leginkább mintegy mesterséges emberi teremtmény (agyszülemény), így korántsem azonos tehát a Nap által érintett 12 csillagképpel* – maximum az elnevezésében, – sőt az elmúlt évezredek kozmikus mozgásainak következtében már az elhelyezkedésükben sincs meg az a fajta átfedés, mint annak idején.

Ez utóbbi jelenségnek köszönhető, hogy pl. lassan már a Kos jegyében születettek ünneplik évfordulójukat, de még javában a Halak csillagképében járva látjuk a Napot, ha az Égre tekintünk, és ennek a megváltó csillagképnek, – melynek energiáit Krisztus is hordozta és közvetítette számunkra – a minőségét élhetjük meg leginkább ezen időszakban a tudatos tetteink, döntéseink, cselekedeteink által.

(* Pillanatnyilag valójában 14 csillagképet érint a Nap, de erről majd máskor.)

Azonban fent leírtak számomra sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, mint pusztán leleplezéséről annak, hogyan "hamisították meg" a csillagképeket.
Úgy vélem, az emberi elme, az absztraháló gondolkodás történetét és működését is leírja, szimbolizálja mindaz, ami a csillagos Ég vizsgálata szintjén történt.

Mert mit is jelent az absztrakció? Elvonatkoztatni az eredeti tárgytól, ugyebár. Attól, ami van, létezik és megnyilvánul. Eltekinteni ennek valós-ságától, és figyelmünket valami elvont, a maga valóságában nem, csak a gondolataink szintjén létező, mesterségesen teremtett dologra fordítani.
Sajnos így működünk mi, emberek, bezárva saját képzeletvilágunkba, immár évezredek óta.

Ezt jelképezik számomra, s egyben erre emlékeztetnek a csillagjegyek, a zodiákus kör 12 szakasza - amelyek azonban az elmúlt évszázadokban nagyon is élővé, valóságossá "nőtték ki" magukat az emberiség kollektív tudatának, illetve tudattalanjának szintjén. A hozzájuk kapcsolódó babonás hitek és tiszteletteljes elképzelések hatására a csillagjegyek energiája mára már ténylegesen létező, kollektíven érzékelhető és ezen a szinten meghatározó energiává vált.

Azonban mostanában - remélhetőleg, illetve a jelek szerint - eljött az ideje annak, hogy felébredjünk, és meglássuk, észrevegyük a minket körülvevő - és bennünk létező! - Világot, valóságot. Ténylegesen, a maga teljességében!
Amelynek ismeretéhez és felismeréséhez egyaránt közelebb vezethetnek bennünket a csillagos Égen ragyogó fényjelek: a csillagképek, melyek egy kozmikus rend bölcsességét és valóságát közvetítik számunkra.

Asztrológia és asztrozófia

Sokunk fejében elképesztő, babonás képzetek vannak általunk nem ismert dolgokról – általában ezek okozzák félelmeinket is! Hiszen félni az ember leginkább az ismeretlentől fél, jól tudjuk. Ha valami rossz történik, az elviselhető, feldolgozható – de ha nem tudjuk, mi vár ránk, mi fog történni velünk, az emberi tudattal nehezen viselhető: félelmeket kelt!
Emberi tudattal – igen, mert az emberi tudatosság: véges. Nem feltétlenül hordja magában az isteni szellem- vagy lélektudatosságot, melynek lényege: hogy halhatatlan vagyok.
„Én nem a testem vagyok, nem az érzéseim, sem nem vagyok a gondolataim” - mondja Sai Baba egyszerűen. Mert az, aki Én vagyok, mindezen túl van...

Az asztrológiát évszázadok, évezredek óta használja arra az emberiség, hogy megtudja, mi vár rá. Szeretne túllépni, túllátni az Élet, a Sors kiszámíthatatlanságának félelmet keltő mivoltán. Annyira beleragadt emberi voltának végességébe, annyira lekötötték figyelmét a félelem generálta számítgatások, hogy elfelejtett föltekinteni a csillagos Égre, hogy saját szemével lássa, olvassa a csillagok üzenetét!
Így lett az asztro-logosz-ból, a csillagok 'teremtő igéjé'-ből asztrológia, a csillagok „tudománya”.

Mert az ember lassan elfelejtette azt is, ami a legösztönösebb reakcióként érzés szintjén jelenik meg mindannyiunkban, bármelyikünkben, ha tiszta éjszakákon az Égre nézünk: „milyen hatalmas is a végtelen Univerzum milliárdnyi ragyogó csillagával – és én milyen pici, elenyésző pontja vagyok e kiterjedt létezésnek!”


Kettős üzenete van ennek az érzésnek, rádöbbenésnek – az, amit oly sokszor elfelejtünk szem előtt tartani rohanó életünk hétköznapjaiban: egyfelől, hogy emberi problémáink valóban eltörpülnek a Létezés végtelen teljessége mellett; másfelől azonban az, hogy nem vagyunk egyedül ebben a határtalanságban, nem elkülönülten, izoláltan létezünk, hanem része, alkotóeleme – még ha csak porszeme is – vagyunk valami nagy, kozmikus egésznek.

Talán ez az érzés ihlette meg azt az embert, a tanítómat, aki túllépve az évezredek beszűkült hiedelmein Égre emelt tekintetével meglátta, olvasni kezdte a csillagok, csillagképek valódi üzenetét, és megalkotta – vagy „csupán” újra felfedezte számunkra az ősi népek tudását – a csillagbölcseletet, vagyis asztrozófiát.
Őt Paksi Zoltánnak hívják.

Az asztrozófia lényege pontosan abban rejlik, amit Ő tett a csillagok vizsgálata kapcsán: túllépni, túltekinteni az emberi világ körforgásán, ahol minden bolygó – minden energia – évről évre a maga megszokott (ellipszis) pályáján halad körbe-körbe, és megnyitni magunkat – szívünket, lelkünket, elménket, szellemünket – egy nagyobb egység, a Kozmosz, a Végtelen csillagfény-ének.

Ez a tett lehetővé teszi Számunkra a magasabb igazodási pontok megtalálását, a lélek és szellem külső-belső valóságának felfedezését a csillagképek bensőket megérintő üzenetei által. Erről szól, ehhez segít hozzá minket az asztrozófia.

Horoszkóp és Csillagidő

Az asztrológia – és természetesen az asztrozófia – egyik alapelve, hogy az időnek nem csak mennyisége van, de minősége is. És bár a tudatos tudatunkkal már rég elfelejtkeztünk ezen ősi bölcsességről, ha belegondolunk nem csupán ünnepi hagyományainkban őrizzük ennek maradványát, hanem zsigereinkben is.
Azt talán még pontosan tudjuk, átérezzük, hogy egy-egy jeles nap ünnep, a szó valódi értelmében: más, emelkedettebb, mint a dolgos hétköznapok.
Azonban hányszor előfordul velünk az is, hogy bizonyos tettekkel vagy közléseinkkel a „megfelelő pillanatra” várunk, és ez nem mindig gyáva késlekedés, halogatás, hanem annak tudásán alapul, hogy vannak olyan pillanatok, amikor megfelelőbbek a körülmények, és a sikereinket szolgálják.

A felejtés pontja ott van, ahol a körülmények alakulása összekapcsolódik az idő minőségével.
Ennek gyökere talán a felvilágosodás korában és eszméjében keresendő: az ember gondolkodó, önálló, tudatos lény, aki tudásával és ismereteivel maga alakítja körülményeit. Nincs alárendelve semmilyen égi hatalom jószándékának vagy kegyelmének.
Szerencsére azóta tudományosan is megdőlt már ez a fajta vélekedés, főleg Freud és Jung tudattalan-kutatásának eredményeként. Hiszen ők felfedték, hogy az emberi tudat határa eléggé szűkre szabott: tudatos én-részünk jóval kevésbé alakítja akár saját viselkedésünket, mint gondolnánk – hogyan lehetne hát korlátlan befolyása a körülményeink alakítására!?

Az asztrológia-asztrozófia újonnan felfedezett bölcsessége azonban segíthet nem csak egy adott időpillanat minőségének, üzenetének megértésében, de mindazon dolgok mélyebb feltárásában is, amely tudattalanunkban rejlik. A születési horoszkóp ugyanis olyan sokdimenziós ábra, mely nem csupán sorsunk, életutunk, de lelkünk, belső és a külvilágban is megnyilvánítható energiáink részletes térképe. Elnevezése, a horoszkóp szó jelentése erre is utal: hora-szkopein, azaz az 'órába belenézni'. De vajon hogyan kapcsolódik össze mindez, az órának, az időnek a vizsgálata személyes életünkkel?

Természetesen az idő minősége által.
Ennek megértéséhez vizsgáljuk meg azt a két, alapvető törvényt, amely az asztrológia – és egyben a legtöbb misztikus tudomány – alaptételeként van jelen: az egyik az analógiák, a másik a rezonancia törvénye.
Az első más néven így hangzik „amint fent, úgy lent”- elve, a Tabula Smaragdina ismert megfogalmazását véve alapul. Ez a törvény azt mondja ki, hogy egy adott időpillanatban a létezés minden szintjén az energiák jelenléte és megvalósulása azonos minőséget mutat, illetve hordoz.
A rezonancia törvénye pedig kimondja, hogy hasonló a hasonlóhoz vonzódik, így e kettő összekapcsolódik valamelyest egy adott lélek megszületésének tekintetében, miszerint: a létbe lépés pillanatára azon idő alkalmas, amelynek minősége megfelel a születendő lelkének belső minőségével, rezgéseivel, energiáival.
Ezen alapszik tehát a születési horoszkóp, illetve bármely új kezdet időpillanatára felállított horoszkóp elve.

Mi is az az Asztrológia?

Az asztrológia egy nagyszerű módszer és lehetőség arra, hogy felfedezd Magad, és megtaláld a helyed a Világban!

Minden emberben azonos erők hatnak - csak éppen Mindenkiben másképp!

Ezért Mindannyian máshogy éljük meg a Világot, és benne saját magunkat. Ha azonban ennek, illetve másságunk sajátos voltának tudatába kerülünk, esetleg mély(ebb)en megéljük azt, nagyszerű lehetőséget kapunk az Élettől arra, hogy még inkább, talán általunk eladdig ismeretlen módokon kiteljesedjünk...

A születési horoszkóp szimbólumrendszere olyan, mint egy hologram. Bár látszólag sík felület, kétdimenziós ábra, valójában az Élet végtelen dimenzióját rejti magában, mindazon - tudatos és tudattalan - síkokat, melyeken személyes energiáink megnyilvánulhatnak. Ezen lehetőségek felfedezése általában egy életre szóló utazás, tanulás... hogy tudatosabbak legyünk ebben, erre jó az asztrológia.

Miért mondom, hogy tanulás, élethossziglan? Miért nem növünk ki az iskolapadból?
- Mert az emberi élet csupa tapasztalás.
És mi vezet ezekhez a tapasztalásokhoz?
- A döntéseink.

Mi, emberek szabad lények vagyunk, szabad választási, döntési joggal minden helyzetben, minden pillanatban. Sőt, nem csupán lehetőség ez, másfelől nézve akár kényszer, teher is!

Minden pillanatban dönteni - ez látszólag poláris létünk csapdája, de egyben nagy lehetősége is! Csodálatos esély arra, hogy emberi lényként tanuljunk, a saját bőrünkön, illetve lelkünkön élve át tapasztalatainkat.
Ahhoz, hogy ez a tudás, amit életünk döntéseinek következtében idézünk elő, ne csupán zsigeri, öntudatlan tapasztalat legyen, hanem felemelkedhessen tudatosságunk síkjára, dimenzióiba - ebben sokféle módszer segíthet, ezek egyike az asztrológia.
A tudatossághoz vezető élet-hosszú lépcső egyik lépcsőfoka lehet a születési képletünk megismerése.

Egy avatott asztrológus jól használható kulcsokat adhat Önmagad mélyebb megnyitásához. Azonban én a személyes horoszkópod elkészíttetésén túlmutató, izgalmas kalandra is hívlak!

Mert bár a "csillagjóslás" tudománya végtelenül sokrétű, évekig, évtizedekig is tanulható, ha "csak" egy mélyebb önismeret elsajátítása a cél, nem feltétlen szükséges a hosszas tanulás. A saját énünkre, életünkre vonatkoztatható információk néhány hónap alatt is megismerhetők és jól használhatóak. (Részleteket lásd a Szimbólumok Tükrében címszó alatt.) Ettől függetlenül az asztrológia szemléletformáló hatása nagyon hosszú távon, és elsőre felmérhetetlen mélységekben is éreztetheti hatását életünkben.