2010. március 30., kedd

NYILAS NEMZET – a Magyarságról az asztrozófia szemszögéből

Az asztrozófia bölcsessége azt tanítja, nyúljunk vissza az ősi, elfeledett tudáshoz, és látó szemeinkkel tekintsünk a Létező Valóságra, ne csupán a fejünkben-lelkünkben hemzsegő képzetek alapján próbáljunk el-IGAZ-odni az Életben, megtalálni a problémáinkra a meg-OLDÁS-t...
(oldás-áldás – véletlen lenne a hasonlóság?)

Nézzük meg hát, hogy a Magyarság pillanatnyi, nehéz helyzetére milyen megoldást kínálhat ez a fajta szemlélet, nézzük meg a Magyarság valóságát az Égen....

A magyar Nyilas nemzet, tudjuk jól – akár csak a régi mítoszokat alapul véve is: "a magyarok nyilaitól ments meg uram minket" – de vajon mit jelent mindez az elmélet, a fogalmak síkján túl!?
Az asztrológia, az összefüggések tudománya minden, a valóságban létező, megnyilvánuló dolgot – így a nemzeteket is, – összekapcsolja a saját szimbólumrendszere egyes minőségeivel, e módon igyekszik rendet teremteni (vagy találni!?) a létezés kaotikus sokféleségében.

A magyar népet tehát a Nyilas minőségével rokonnak találta ez a szemlélet, amely összekapcsolásnak alapjául nem csak a hagyományosan kedvelt lőfegyver használata szolgált, hanem sok egyéb külső és belső jellemző – emeljünk ki néhányat ezek közül, a teljesség igénye nélkül:
A magyar lovas nemzet, egy igazi magyar "lóra termett", és úgy vágtat paripáján, mintha összenőttek volna – akár egy kentaur, amely a Nyilas minőség egyik mitológiai őstípusa.
A magyarok híresek a vendégszeretetükről, virtusokról, a "jókedvvel-bőséggel" elköltött lakomáikról – az emberszeretet, a jóindulat és a bőség mind-mind Nyilas jellemző.
A Nyilas filozófikus minőség, a – főleg humán – tudományok kedvelője, de ugyanakkor a gyakorlatiasság, gazdaságosság távol áll tőle. Olyannyira gyakorlatiatlan, és annyira szeret nagy távlatokban gondolkodni, hogy sokszor rosszul méri fel saját erőit és lehetőségeit, és bőven túllépi önnön teljesítőképessége határait. Ismerős kórkép? Egy ország szenved ebben, azt hiszem...
Ezen túlzott filozófikusság és elméletiesség következtében gyakran nem képes nagyszabású (vagy akár csak hétköznapi) álmait, terveit megvalósítani, nem csak a rosszul beosztott energiák, hanem a cselekvés folytonos halogatása miatt is (sem), miközben mindig képes valami újabb kifogással előállni. (Pató Pál úr)

Mindez azonban, és amit még felsorolhatnék e témában, a Nyilas zodiákus jegy kollektív minőségének jellemzője a nyugati asztrológiában. Ez azon égi szakasz, melyet a Nap éves útján karácsony előtt, Advent időszakában érint, illetve halad végig rajta.

Nézzük meg, mi van az Égen emögött a szakasz mögött?

A Skorpió csillagképét találjuk itt, amely egy teljesen másfajta energiákkal és belső sugallatokkal bíró minőség, mint a száguldó-vágtázó, szellemi magaslatokban szárnyaló Nyilas dinamika.
A Skorpió a mélység, a befelé fordulás energiája, az a minőség, amely mélyen, önmagában, saját lelki mélységeiben igyekszik megtalálni a végső választ, a legbensőbb igazságot élet nagy kérdéseire.
A Skorpió a magány, a befelé fordulás, az önmagunkba mélyedés minősége, amelynek során számba vesszük mindazon dolgainkat, amelyek fontosak voltak számunkra, és amelyektől kénytelenek voltunk megválni, a Skorpió a veszteségek, a lemondás és a halál minősége.
És bár a Skorpió legrejtettebb, legigazabb és legbensőbb titka az, hogy nincs halál, mert a Lélek minden fájdalmak, szenvedések és veszteségek ellenére élő, eleven, halhatatlanul létező minőség – azért még ebben, a Skorpió állapotában a sötétséggel, tudattalannal és lélekméllyel való szembenézés lehetősége illetve kényszere van jelen.
Ha nem megy józanul, akkor alkoholmámorral könnyítve ezt a megélést...

Azt hiszem, feltűnő az összefüggés, hogy most, ma – és immár évtizedek óta – pontosan ezek a tendenciák uralkodnak Magyarországon!
Az önsajnálat, a veszteségek fölött érzett fájdalom, a vesztes csaták folytonos fölemlegetése, a súlyos kilátástalansággal együttjáró depresszió, az alkoholizmus és öngyilkossági hajlam, amelyek immár mint népbetegség vannak jelen a Kárpát-medencében.
Vegyük észre, hogy ezek mind a Skorpió minőség megnyilvánulásai, amelynek energiája a Nyilas jegy égi szakaszát uralja a csillagos Ég ragyogó valóságában!

Tehát akkor, amikor népünk, nemzetünk, történelmünk magasabb aspektusaihoz, ősi tudásához és bölcsességéhez szeretnénk csatlakozni, nem elég a Nyilas minőség kollektív mintájához kapcsolódnunk.
Ahhoz, hogy visszataláljunk népünk valódi öntudatához, ahhoz az Égre kell emelnünk tekintenünk, és leolvasni azt az üzenetet, amelyet a Nyilas csillagképe mutat meg számunkra!

A Nyilas csillagképébe Karácsony idején lép a Nap – tehát a cselekvő, tudatos énünkkel leginkább ilyenkor, az ünnepek idején vehetjük fel a kapcsolatot ezen égi minőséggel!



A Nyilas csillagképe különleges helyet foglal el az Égen, ugyanis érinti a Tejutat, az Istenek égi útját, amelyen haladva, illetve amely által egy magasabb, kozmikus minőséghez kapcsolódhatunk. Hiszen a Tejút, a Naprendszerünket magába foglaló galaxis általunk látható részeként logikus módon a magasabb Egység, az Isteni-kozmikus minőség szimbóluma a mi földi, emberi léptékünk szerint.

A Nyilas azonban nem csak kapcsolatba kerül a Tejúttal, de valójában le is lép róla, magával hozva az emberi, hétköznapi világba mindazon tudást és bölcsességet, amelyek a magasabb régiókból származnak. (Azt teszi, ami a sámánok dolga volt annak idején.)

A Nyilas fölött látjuk a Tejúton a Kígyótartó kígyójának farkát a Tejút hasadékába hatolni, amely nemzési aktus ábrázolása az Égen a teremtő energiák tudatos használatának képességére hívja fel a figyelmünket!
Ugyanakkor a Kígyótartó nem csak a teremtés, a mágia – de a gyógyítás erőit is uralja, és használni tudja; innen a gyógyítás kiemelt fontossága a magyarság életében.

Azonban ami talán a legfőbb tanítás számunkra, magyarok számára, hogy a Nyilas nem csupán lelép az Istenek útjáról, hanem olyan nevezetes ponton kerül kapcsolatba vele, ahogyan semelyik másik csillagkép. A Nyilas mögött láthatjuk ugyanis a Tejút középpontját, Dobogó szívét, amely minden pillanatban újabb és újabb csillagokat szülve, folyamatos lüktetések közepette pulzál.

Ez az a hely tehát, ahol a Fény, az élet lehetőségét adó napok-csillagok fénye megszületik. Újra meg újra.

És ez az a minőség, amelyet minden magyarnak meg kellene éreznie magában, a szíve-lelke közepében!

Elfelejteni végre a sötétség fájdalmát, amelyet az emberi történelem tévedései és hazugságai hoztak a fejünkre, és megtalálni magunkban a hit, a szeretet, az új élet nemzésének, teremtésének és éltetésének a fényét, lehetőségét... amely által azután újjá szülhetnénk nemzetünket is!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése