Emberi tudattal – igen, mert az emberi tudatosság: véges. Nem feltétlenül hordja magában az isteni szellem- vagy lélektudatosságot, melynek lényege: hogy halhatatlan vagyok.
„Én nem a testem vagyok, nem az érzéseim, sem nem vagyok a gondolataim” - mondja Sai Baba egyszerűen. Mert az, aki Én vagyok, mindezen túl van...
Az asztrológiát évszázadok, évezredek óta használja arra az emberiség, hogy megtudja, mi vár rá. Szeretne túllépni, túllátni az Élet, a Sors kiszámíthatatlanságának félelmet keltő mivoltán. Annyira beleragadt emberi voltának végességébe, annyira lekötötték figyelmét a félelem generálta számítgatások, hogy elfelejtett föltekinteni a csillagos Égre, hogy saját szemével lássa, olvassa a csillagok üzenetét!
Így lett az asztro-logosz-ból, a csillagok 'teremtő igéjé'-ből asztrológia, a csillagok „tudománya”.
Mert az ember lassan elfelejtette azt is, ami a legösztönösebb reakcióként érzés szintjén jelenik meg mindannyiunkban, bármelyikünkben, ha tiszta éjszakákon az Égre nézünk: „milyen hatalmas is a végtelen Univerzum milliárdnyi ragyogó csillagával – és én milyen pici, elenyésző pontja vagyok e kiterjedt létezésnek!”
Kettős üzenete van ennek az érzésnek, rádöbbenésnek – az, amit oly sokszor elfelejtünk szem előtt tartani rohanó életünk hétköznapjaiban: egyfelől, hogy emberi problémáink valóban eltörpülnek a Létezés végtelen teljessége mellett; másfelől azonban az, hogy nem vagyunk egyedül ebben a határtalanságban, nem elkülönülten, izoláltan létezünk, hanem része, alkotóeleme – még ha csak porszeme is – vagyunk valami nagy, kozmikus egésznek.
Talán ez az érzés ihlette meg azt az embert, a tanítómat, aki túllépve az évezredek beszűkült hiedelmein Égre emelt tekintetével meglátta, olvasni kezdte a csillagok, csillagképek valódi üzenetét, és megalkotta – vagy „csupán” újra felfedezte számunkra az ősi népek tudását – a csillagbölcseletet, vagyis asztrozófiát.
Őt Paksi Zoltánnak hívják.
Az asztrozófia lényege pontosan abban rejlik, amit Ő tett a csillagok vizsgálata kapcsán: túllépni, túltekinteni az emberi világ körforgásán, ahol minden bolygó – minden energia – évről évre a maga megszokott (ellipszis) pályáján halad körbe-körbe, és megnyitni magunkat – szívünket, lelkünket, elménket, szellemünket – egy nagyobb egység, a Kozmosz, a Végtelen csillagfény-ének.
Ez a tett lehetővé teszi Számunkra a magasabb igazodási pontok megtalálását, a lélek és szellem külső-belső valóságának felfedezését a csillagképek bensőket megérintő üzenetei által. Erről szól, ehhez segít hozzá minket az asztrozófia.
További írásaim ebben a témában:
Horoszkóp és Csillagidő
Állatöv és Csillagképek
Nyilas nemzet - A magyarságról az asztrozófia szemszögéből
