ÖrömÜnnep NemFesztivál - először
2014. nyarán volt az ELSŐ. "Véletlenül" találtam rá, egy ismerősöm ismerősének a Fb-os meghívása révén az eseményre. Először csak kíváncsiságból kattintottam rá. A honlapot megnézve azonban egyből megmozdult bennem valami: igen, SZERETNÉK OTT LENNI, én is, mert itt valami nagyszerű dolog készülődik... úgy érzem, ott a helyem!
Ez az érzés pedig csak fokozódott, amikor levelet írva a Szervezőknek megkaptam a legelső választ. Egy általam addig ismeretlen (?) nő írt nekem, olyan szeretetteljes, bizalommal teli és közvetlen hangnemben, amit mai világunkban azt hiszem - sajnos - ritkán tapasztalunk ebben a tisztaságban és mélységben.
Majd jöttek a további élmények, meghatottsággal, döbbenettel teli: amikor a levélváltást követően abban maradtunk, hogy egyszerűbb lenne személyesen találkozni, és Edina tájékoztatott, hogy a családjára, gyermekeire tekintettel Ő kevésbé mobilis, ezért meghívott minket - néhány szintén érdeklődő barátommal együtt - magához, magukhoz,
először a hely bűvölt el,
azután pedig az, hogy minket, ismeretleneket első találkozáskor EBÉDDEL vártak.
További döbbenet: egy férfi és egy nő, 4 kiskorú gyermekkel a civilizációból kivonulva kint él a természetben, egymással egyetértésben, egymást támogatva ÉLIK az életüket és a spiritualitásukat, tervekkel, ötletekkel és élő lelkesedéssel teli, tanítják a gyermekeiket, magukat, egymást - és bárkit, aki vevő a mondandójukra.
Még további élmények: nem kellenek az ismerkedős udvariassági körök, értjük egymást, egy nyelvet beszélünk. JÓ helyen vagyok náluk, velük.
A következő néhány nap izgatott készülődésben telt. Mert az, hogy MEGYEK az Örömünnepre, úgy látszik, már előre el volt döntve. :))
A három nap programjait nem lehet leírni. Persze voltak izgalmak a szervezés, helyfoglalás körül, ki hova ver sátrat, állít asztalt, mit hova pakol a személyes vagy a másokkal megosztandó dolgai közül, ki mit mikor csinál, miben segít... Aztán ahogy haladt előre az idő, a dolgok szép lassan elrendeződtek.
Kialakult a programok ideje, helye, a résztvevők együttműködése és együttmozdulása. Mindenki beleadta amit tudott - ki többet, ki kevesebbet, - és kivette amit tudott az együttlétből, a programokból, a közös élményekből.
Volt ének, tánc, dobolás, tábortűz, teázó-szörpöző, közös főzés vegán finomságokkal, természetes alapú szappanok és kozmetikumok, hahota-jóga, kirándulás a közelben a "háziak" vezetésével, esti programként kincskeresés kicsiknek és nagyoknak, asztrozófiai előadás a csillagképekről, Tarot- és Bach-tanácsadás jómagamtól, felismerések, tanítások és találkozások. Sőt, TALÁLKOZÁSOK.
Nekem személy szerint nagyon sokat adott az a két és fél, három nap. Annyira feltöltött, hogy még hazajövetelünk után egy teljes nappal is azt éreztem, hogy olyan erős védő, szeretetteli energiaburok vesz körül engem, hogy semmi nem érhet el hozzám: a zsúfolt városi utcán úgy érzékeltem a járókelőket, mintha egy filmet néznék...
Ez volt az én élményem. Hogy mi a Tiéd?
Gyere, és tapasztald meg Te Magad:
http://lelekfurdo-aranykapu.blogspot.hu/p/blog-page_7.html
Mély belső élmények - Nórival
Kedves barátom, Maronics Nóri révén találkoztam nemrég két olyan keleti technikával, mozgásrendszerrel, amelyek már önmagukban is nagyszerűek, egymást pedig még tökéletesebben kiegészítik.
Az egyikük, a Shiatsu, melyet leginkább úgy lehetne meghatározni, mint egy, a
meridián-rendszer kezelésén alapuló, keleti masszázs. De valójában, ahogy Nóri shiastu-zik, az már magában is egy elmélyült mozgásgyakorlat - engem szinte táncra emlékeztet, - és személye által nem csak azt az élményt tapasztalhatjuk meg, hogy milyen shiatsu-t kapni, hanem azt is, hogy milyen adni, hiszen Nóri időről időre szervez kiscsoportos Shiatsu alaptanfolyamot.
E tanfolyamok keretén belül pedig a másik, említésre méltó mozgásforma, a Do-in alapjaival is megismertet.
A Do-in egy eléggé meghatározhatatlan, mintegy meditatív mozgásrendszer, leginkább talán a jógára emlékeztet, de szelídsége erős kontrasztban van a jóga fegyelmezett keménységével. Nagyszerű élmény számomra a Do-in nyújtotta lehetőségek által felfedezni önnön fizikai valóm eddig ismeretlen dimenzióit, belehelyezkedni a saját testembe, gondoskodóan fordulni felé, és a test érzetei által jutni el a lélek mélyebb rezdüléséig.
Valójában a Shiatsu is ugyanezt az élményt adja, csak míg a Do-inban önmagammal, a Shiatsu révén a másik ember lelkiségével veszem fel a kapcsolatot a testi érzetek tudatos figyelme által.
Ez persze csupán az én élményem a fentiekről - lehet, hogy a Tiéd teljesen más!
Nóri hetente tart Do-in órákat a Zöld Kakas Líceumban, részleteket erről, és a szerveződő Shiatsu tanfolyamokról Nóri honlapján találsz - keresd föl bátran, ha valamelyik fölkeltette az érdeklődésed!
http://norashiatsu.blogspot.com/
Egy böjt tapasztalatai
2010. áprilisában voltam egy Testtudatosság hétvégén, Málinger Zsoltnál. A srác egy igazi jelenség – Ikrek Nap-jeggyel nem csupán kommunikatív, hiperaktív és jó - érdekes, szórakoztató - előadó, – de tényleg nagy tudása van, és nemcsak, hogy nagy, de főként hasznos: gyakorlatias és holisztikus is egyben.
Nem egy az egyben átadható, de ráérezhető és befogadható.
A rajtam végzett bemutató-test-elemzése során olyan kulcsszavakat adott az önmagammal való munka – hónapok és/vagy évek óta tartó küszködés, viaskodás – terén, amelyek lényegi pontokra tapintottak rá, és így a megoldáshoz is egyértelmű és jól használható kulcsként, illetve kiindulásként szolgáltak.
Az ő javaslatára kezdtem bele egy olyan méregtelenítő kúrába, amelyhez jelen életemben még nem volt szerencsém. Mondván, hogy „nem eszem húst, tizensok éve, és bár nem táplálkozom szín-egészségesen, vagy hiper-bio-módon, azért olyan sok méreg csak nem lehet bennem” – hasonló kúrának mindeddig nem is éreztem szükségét.
Persze előfordult, hogy tartottam egy-egy böjtnapot, de az azért más volt...
Pedig valójában még ez sem volt igazi böjt, inkább csak némi megvonás,
máshogy táplálkozás: se só, se cukor, se tejtermék, se szénhidrát, és persze semmi kávé, tea, csoki, kakaó – majdnem teljes 3 hétig. Azért csak majdnem, mert az első héten kicsit slendrián voltam, hozzászokóban az új körülményekhez. De aztán megembereltem – makacsoltam? – magam, és elkezdtem kötni az ebet a karóhoz: ha már elhatároztam, tartsam is be: zöldség, gyümölcs, gabona, zöldtea, víz.
És persze hozzá a belső munka: az elengedés.
Megszabadulás és megtisztulás mindazon dolgoktól, melyeket évek, évtizedek óta cipelek.
Hogy pontosan mitől?
Rengeteg indulattól, dühtől, téves szándéktól, felhalmozódott én-akarattól, melyeket mindeddig nem sikerült transzformálnom. És némi hazugságtól, amelyekkel megpróbáltam ezeket elrejteni, elfedni, szőnyeg alá söpörni. Megszabadulás ezektől.
Mindazon dolgoktól, amelyekkel eleddig akartam kezdeni valamit. Tehát újabb és újabb energiát biztosítottam számukra.
De most, mintegy rituálisan e böjt által: sikerült megvonnom tőlük az energiát, és úgy érzem, ezáltal az ellenkezőjébe fordítanom a bennem zajló, mindeddig – észrevétlenül, inkább csak hatásaiban érezhetően – destruktív indulati folyamatokat.
Ugyanis hihetetlen nagy mértékű belső energiák szabadultak föl bennem ez idő alatt. Belső tüzem napokon át oly' mértékben lobogott, ahogy rég nem éreztem már!
Ez az élmény, és – érdekes módon – a fizikai súlyom lecsökkenése olyan nagyfokú megerősítéseként szolgált annak, hogy amit csinálok, az a célomhoz visz közel, amelyet nem is gondoltam volna! Azt, hogy fizikai szinten fogyatkozok, mintegy a belső munka, az elengedés sikereként éltem meg, visszaigazolásaként annak, hogy a böjtöm, a vállalásom, észrevehetően leválaszt rólam dolgokat, és változást hoz a rendszerembe.
És ez nagyon jó volt!
Érdekes belső tapasztalatokkal járt hát ez a néhány hét, olyannyira, hogy úgy éreztem: érdemes lenne másokkal, Veletek is megosztani...
Fogadjátok hát szeretettel...
