Téli napforduló energiái - 2023. december 22.

Idén szokatlanul pontos időpontra, 2023. december 22-én hajnali 4:30-ra esik az a pillanat, mikor a Nap a Bak jegyébe lépve: elkezdi újabb útját az Ég körén, amivel újra növekedni kezd majd a „világ világossága”.

December 21-ről 22-re virradóra köszönt tehát ránk az idei év leghosszabb éjszakája, amelyen, a hagyomány szerint a fény „újjászületik, győzedelmeskedik a sötétség felett” - vagyis ezt követően lesz napról napra több a fény, a világosság a „kinti” világban is. Abban az időben, mikor az ember az életét még a természet ciklusaihoz igazította, ezek a napfordulati és napéjegyenlőségi pontok egy-egy új korszak (év, évszak) kezdetét jelentették a régiek számára – és ahogy a születés időpillanatából a személyes sorsra, életútra, ezekből az eljövedő időszak kihívásaira és ajándékaira következtettek. 

Ezt a hagyományt követve, a Nap, a bolygók és a csillagok állását, helyzetét vizsgálva nézzünk most rá mi is arra, amit ez az elkövetkezendő év, illetve negyedév ígér nekünk. (Egyes megközelítések szerint ennek az időpillanatnak az energiái az egész eljövendő esztendőt, mások szerint csak a következő negyedévet határozzák meg – én magam nem szeretném előírni senkinek, miben higgyen vagy ne higgyen – arra bíztatok mindenkit, aki érdeklődve és nyitottan olvassa soraimat, hogy figyelje meg Ő maga, hogy tapasztalata szerint hordoz-e valamelyik kijelentés nagyobb (vagy kisebb?) igazságot!)

Érdekes időszak következik számunkra, akik Magyarországon – vagy akár Közép-Európában – élünk, 2023. december 22. hajnali égi képét vizsgálva. A leglátványosabb jelenség, hogy az égboltunk összes planétája az éjszakai félgömbön tartózkodik akkor, mikor a Nap a Bak jegyébe lép – az Esthajnalcsillag (vagyis Vénusz) kivételével, aki csak percekkel korábban emelkedik a láthatár fölé, így Keleten, az ég alján már éppen látható lesz.

Ez az égi helyzet egy nagyon erős befelé fordulást, elmélyülést jelez számunkra, annak szükségességét, hogy számot vessünk, befelé – önmagunkba, a lelkünk mélyére, vagy akár a múltunkba – figyeljünk, és ott próbáljunk számot vetni, rendet tenni, egyensúlyt teremteni.

 

Nap együttállása a retrográd Merkúrral a 2. házban azt üzeni, hogy a biztonságunk megteremtése érdekében fontos, hogy rendbe tegyük bizonyos – hierarchikus – kapcsolatainkat. Ez egyaránt utalhat a szülő-gyerek viszonyulásokra (főleg az apai oldallal kapcsolatosan), vagy akár a főnök-beosztott viszonyok rendezésére is. Bármelyikről legyen is szó, most, az égi helyzet szerint a „kicsi, eddigi pályáját elhagyva közeledik inkább a nagyobbhoz”, vagyis érdemes a gyermeknek vagy a beosztottnak kezdeményeznie.

Emellett, szintén saját, személyes biztonságunk érdekében fontos, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy – napi szinten – összehangolhassuk gondolatainkat azzal a magasabb tudatossággal, amely felemel minket és megerősít abban, hogy a Fény gyermekeként mindig és mindenkor végtelen szeretet és teremtő erő áll a rendelkezésünkre, amivel feltölthetjük életünket, személyes terünket és kapcsolatainkat is. Ennek megvalósítása érdekében bármely meditációs technika napi szintű gyakorlását tudom javasolni, amelynek sikeres alkalmazása folytán pozitív jövőképet, tisztes lehetőségeket, harmónikus kapcsolatokat és spirituális erőket nyerhetünk a következő időszakban.

Az éppen a Bika jegyébe lépő Holdunk is a biztonság érzelmi, lelki igényének fontosságát hangsúlyozza számunkra ebben az időszakban, ugyanakkor az égbolton a Halak csillagképének Felfelé úszó Hala közelében, az Androméda csillagai alatt haladva már csak a Lélek halhatatlanság jelentette biztonságát hirdeti számunkra, és üzeni, hogy érdemes önként meghoznunk bizonyos áldozato(ka)t a Lélek tényleges, belső felszabadulásának elérése érdekében.

Hold és Nap – lélek és tudat, (elszenvedő és irányító) – kapcsolódása tehát ebben az időpillanatban egymást erősítve és mintegy inspirálva  hív, csábít, szólít minket a szellem magasabb szférái felé: a fény, a halhatatlanság, egyfajta magasabb szabadság és tudatosság megélése felé. Óriási lehetőségek rejlenek abban, ha képesek vagyunk megnyílni ennek a belső hívásnak, és egy másfajta paradigmából közelíteni életünk jelenségei felé, mint korábban.

Annál is inkább, mert Naprendszerünk óriásai, Jupiter és Szaturnusz bekapcsolódnak ebbe a Nap-Hold indította energiakörbe.  

Szaturnusz mintegy „harmadik pólusként” teremt egyensúlyt Nap és Hold kapcsolódásának kettősében, felhívva figyelmünket, hogy néha kősziklaként kell helyünket megállnunk az érzelmek végtelen áradatában ahhoz, hogy a hétköznapok viszontagságai között is megőrizhessük belső biztonságunkat – de egyben meg is mutatja számunkra ennek a kihívásnak a megoldását. Mindazt a belső erőt és stabilitást, amely ennek az attitűdnek a megvalósításához szükséges, megtalálhatjuk saját magunkban, ha képesek vagyunk elég mélyre nyúlni – olyan mélyre, ahol az érzelmeink születnek, ahol a lelkünk még egységben van önnönmagával és nem szakítja szét múlt és jövő kettőssége, sem pedig a karma kapcsolatainkban visszaköszönő hullámai.

Ezen a ponton tudjuk leginkább magunkba csatornázni, és saját belső növekedésünkre felhasználni azokat a szellemi erőket és inspirációkat, amelyek Napunk és Holdunk – lelkünk és tudatunk – révén jutnak el most hozzánk a Mindenségből.

Jupiter a Bikában, a 6. házban kissé távolabbról lép be ugyanebbe az energiakörbe – és ugyan a munka és feladatok bőségességét is jelentheti számunkra ebben az időszakban, de magasabb szinten hordozza mindazt a szellemi erőt és belső bölcsességet, amelyhez kapcsolódva ezek a feladatok még éppen teljesíthető kihívást jelentenek számunkra. Ehhez azonban szükséges az a fajta mélyebb tudatosság, amellyel a dolgokat – többek között saját érzelmi reakcióinkat is!!! – a maguk valóságában és teljességében látjuk, lehántva róluk a fölösleges (tanult, berögzült, örökölt, karmikus, stb.) színezetet.

Ezen felül a saját szellemi erőnkbe vetett hit képes minket kellően megerősíteni ahhoz, hogy megfeleljünk a jövőben velünk szemben támasztódó kihívásoknak.  

A karmikus találkozások – sőt, egymásra találások – és felismerések is éppúgy sűrűbbé válhatnak életünkben, mint ahogy a feladataink is gyarapodhatnak a következő időszakban. Ezzel kapcsolatban fontos tudnunk, hogy minden, ami „karmikus”, az asztrológia szellemisége szerint „tartozást” hordoz – valami be nem teljesített ígéretet, meg nem oldott feladatot, ki nem egyenlített számlát – valamit, amellyel kapcsolatban törlesztendő feladatunk van. Ezek a találkozások tehát elsősorban azért jelenhetnek meg az életünkben, mert most jött el az ideje, hogy a tartozás kiegyenlítését követően megszabaduljunk a kölcsönös kötelék alól.

Érdemes ennek tudatában nyitnunk ezekre a kapcsolatokra, hogy későbbiekben elkerüljük azokat a fájdalmas csalódásokat, amelyeket a hozzájuk fűződő, be nem váló reményeink okozhatnak.

Vénusz, a kapcsolatok úrnője – az egyetlen, aki ebben a hajnali időpontban a nappali égbolton ragyog Naprendszerünk planétái közül, – a 12. házban: a titkok és tudatalatti területén tartózkodik, a Skorpió homályba burkolózó, rejtélyes jegyében. Az Ő ragyogó ereje, varázslatos fénye sem mutatkozik meg tehát számunkra a maga teljes valóságában ebben a ránk váró időszakban.

A szerelem, szeretettség, szépség és harmónia iránti vágyunkat ennek értelmében hajlamosak lehetünk elrejteni, magunkba fojtani, vagy csak titokban, rejtetten megmutatni egy-egy általunk kiválasztottnak. Reménykedjünk, hogy jól választunk, és az illető valóban megérdemli azt a különleges kegyet, hogy beavatjuk őt legbensőbb érzelmeinkbe – nem pedig csak egy fent említett, tartozáson alapuló karmikus kapcsolódás téveszti meg az érzékeinket, valódi szerelemnek, szeretetnek, vágynak vagy törődésnek mutatva magamagát.

Égi helyzetét tekintve azonban „otthonában”, a Mérleg csillagkép kellős közepén láthatjuk a Szerelem és Szépség Istennőjét, személyes belső vágyaink égi képviselőjét. Ebben a helyzetében pedig egyértelműen a kapcsolatok egyensúlyáról üzen nekünk, arról ad hírt, hogy most, ebben az időszakban különösen fontos, hogy törekedjünk az emberi (és főleg szeretet)kapcsolataink harmóniájára, arra, hogy egyensúlyba kerüljön az, amit adunk és az amit elvárunk, mert ennek hiányában a szenvedélyből könnyen szenvedés válik!

Ennek a harmóniának a része az is, hogy megtanulunk jó kapcsolatban lenni önmagunkkal, figyelve a saját igényeinkre és tűrőképességünkre, mert csak ezzel a fajta belső tudatossággal leszünk képesek éppen annyit adni és elfogadni a kapcsolatainkban, ami bennünket egyensúlyban tart - se többet, sem kevesebbet.

Úgy is mondhatnánk, hogy fontos és időszerű végre megtanulni megtartani – sőt, olykor megvédeni – a saját határainkat a mindenfajta kapcsolatainkban. Annál is inkább, mert most, ebben az elkövetkező időszakban nagyon is könnyen kerülünk az érzelmeink befolyása alá – talán sokkal könnyebben, mint máskor. Neptunusz ugyanis nemcsak a saját szenzitív jegyében, a Halakban, és ún. „rokon-területen”, a személyes érzelmek és otthon területén tartózkodik, de az égen is a Visszaúszó Hal csillagai alatt haladva egyértelműen az érzelmek: józanságot befolyásoló, múltba és a mélységek káoszába „visszahúzó” erejéről tanúskodik nekünk. Felfokozott érzelmi megélésekre számíthatunk tehát otthonunkban, családunkban és személyes érzelmi kapcsolataink minden szintjén, ami éppúgy jelenheti a szentimentális és romantikus érzelmek előtérbe kerülését – mint egy forrongó káoszt, ez utóbbit leginkább abban az esetben, ha nem leszünk képesek magunkra is odafigyelve megtartani a külső-belső érzelmi egyensúlyunkat.

Mindeközben Mars helyzete az I. ház végén azt mutatja, hogy személyes energiáink, belső erőink egyre jobban feltorlódhatnak ebben a furcsa, kissé kényszeredett helyzetben, amibe kerülhetünk annak kapcsán, hogy a legtöbb – személyes és kozmikus – energiánk a befele fordulásra ösztönöz bennünket. (Vagy akár kényszerít, mert ezeket a nagyon erős elzárkózásra utaló energiákat látva azon sem lennék meglepődve, ha a következő év folyamán újabb karantén-jellegű korlátozások kerülnének bevezetésre.)

Fontos tudnunk a bennünk feszülő, olykor akár én-akaratként, önérvényesítésként megmutatkozni látszó késztetések kapcsán, hogy valójában értékes, kreatív, teremtő, szellemi energiákról, sőt akár spirituális erőkről is van szó, amelyek énünkön keresztül akarnak felszínre törni, megnyilvánulást találni világunkban.

Fontos, hogy megtaláljuk, milyen formában tudjuk felszínre hozni, „világra segíteni” ezeket az energiákat – mert ha nem sikerül egészséges módon teret engednünk nekik, akkor könnyen átfordulhatnak, és torzult formát ölthetnek: erőszakként, betegségként, konfliktusokként jelenhetnek meg. Érdemes ehelyett mozgásba, sportolásba, szellemi kihívásokba, lelki gyógyításba vagy gyógyulásba, spirituális vagy önismereti útba, esetleg művészi alkotásba csatornázni ezeket a bennünk buzgó energiákat. Ha ezeknek legalább egyike mellett elkötelezzük magunkat, azzal természetesen a – fentebb kiemelt – érzelmi stabilitásunkat is megerősíthetjük, illetve megalapozhatjuk a következő időszakra vonatkozóan.

Ezzel párhuzamosan Plútó is hasonló házvégi (beszorított) helyzetbe kerül – ő viszont már a személyesen túlmutató ösztönenergiáinkat és késztetéseinket jelképezi, amelyek most, ebben a helyzetben könnyen ellenünk fordulhatnak, ha teret engedünk a félelmeknek és azon hitünknek, hogy emberi hierarchiáktól függünk. Plútó ugyanis, kissé légüres térbe kerül az évkörön, és nagyon magasra kell tudnunk tekinteni, hogy azt a lelki-szellemi magasságot, amelyet a földi béklyóit ledobott, újjászülető lélek átél, mi magunk is elérhessük lélekben. Ennek hiányában a túlzott biztonság iránti vágyunk könnyen csapdába csalhat bennünket, és olyan kényszeredett helyzetben találhatjuk magunkat, amellyel nehezen tudunk együttélni.

Ha azonban a fent – Mars kapcsán – felsoroltak közül (vagy akár azokon kívül) megtaláljuk azt a számunkra megfelelő, személyes utat, amellyel fölhalmozódó energiáinkat levezethetjük, illetve pozitív, építő irányba fordíthatjuk, ezzel egyúttal a plútói félelmeket és feszültségeket is megzabolázhatjuk most, és elejét vehetjük annak a fokozott bezártság-érzésnek, amely ellenkező esetben frusztráló módon maga alá temethet.

Annál is inkább, mert a 3. ház csúcsa a Vízöntőben azt jelzi, hogy nagy mértékben megnövekszik bennünk a szabadság utáni vágy a hétköznapokban, a legapróbb, szinte jelentéktelen dolgok kapcsán is.

Ezzel párhuzamosan Uránusz a Bikában, a 6. ház végén retrográd módon araszolva azt mutatja számunkra, hogy szabadságtörekvéseink – és individualitásunk megélése iránti vágyunk – ebben az időszakban leginkább a munkánk, illetve munkahelyünk, valamint a karmikus feladataink kapcsán nyilvánulnak meg. Ez egy nagyon bizarr helyzet, amelyben egyszerre van jelen a fent említett szabadság /függetlenség, individualitás/ és a nyugalom, biztonság, megszokott keretek iránti vágy – vagyis a kitörés és a beletörés/törődés belső késztetése.

Uránusz égi helyzete alapján kétféle út rajzolódik ki ennek kapcsán. Ha képesek vagyunk a szűk, fizikai keretek közül a magasabb, szellemi távlatok felé fordítani figyelmünket (pl. nem csak a konkrét helyzetet nézni, hanem azt is, hogy hova vezethet ez a szituáció hosszú távon), akkor tisztábban megfogalmazhatjuk a célunkat és szándékainkat, ami alapján eldönthető, hogy benne maradni érdemesebb-e az adott helyzetben, vagy katapultálni belőle.

Ha viszont nem ezt az utat választjuk, könnyen az „Alvilág folyójának”, vagyis a saját személyes, fel nem dolgozott érzelmeinknek sodrásában találhatjuk magunkat – amely addig visz bennünket újabb és újabb zúgók és bukkanók során át, amíg nem sikerül végleg megtisztítanunk a helyzetet minden korábbi érzelemtől és rárakódott karmikus szennyeződéstől.

Erre az útra kerülve pedig nagyobb eséllyel sodorhatnak az érzelmeink és a velünk történtek olyan irányba, amely fájdalmasan tanulságossá válik számunkra, és elképzelhető, hogy drágán fizetjük meg a tanulópénzt.

Érdemes tehát tudatosan, megfontoltan és elmélyülten döntést hozni most életünk dolgai felől, és önmagunk megerősítésére felhasználni a rendelkezésünkre álló időt és energiákat, mert egyelőre a „befele építkezésnek, növekedésnek” van itt az ideje, nem pedig a túlzottan „kifele”, a külvilág fele való megnyilvánulásoknak és terjeszkedésnek.

A Fény áldása kísérjen Utunkon!

Téli napforduló energiái - 2020. december 21.

Az asztrológia hagyománya szerint egy évben négyszer van új kezdet – a Napéjegyenlőségek és a Napfordulók idején egy-egy új szakasza indul meg az évnek, mindegyik új energiákkal és lehetőségekkel teljes.

Idén 2020. december 21-én 11 óra után nem egész 3 perccel éri el a Nap a Téli Napforduló pontját – amely évről évre ismétlődő esemény ebben az évben igazán különleges égi környezetben, égi díszlettel történik majd meg.

Napunk a Merkúrral szoros együttállásban éri el a Bak jegy elejét, miközben az Égen a Nyilas csillagképének elejénél járva a Tejúton haladnak keresztül.

Nap, mint a tudatos cselekvő énünk szimbóluma és Merkúr, amely gondolataink, kommunikatív energiáink mellett gyermeki énünket is jelképezi, – mely akadálytalanul képes belépni a mese, képzelet (sőt, akár varázslat) birodalmába éppúgy, ahogy énünk rejtett, belső világába is – olvad össze egyetlen energiává ezen a napon, az Égbolt azon szakaszán, ahol a Naprendszerünket befogadó galaxis, a Tejút csillagösvénye látszik. A Tejút csillagai Napunkhoz hasonló ragyogó, sugárzó, magukból fényt, hőt és energiát árasztó égitestek – szimbólumai az isteni lét feltétel nélküli minőségének. Nap és Merkúr találkozója az Ég ezen szakaszán azt mutatja meg számunkra, hogy ekkor – és az elkövetkezendő negyedév folyamán is – különösen fontos és hangsúlyos lesz a tiszta (isteni fénnyel teljes) gondolkodás megvalósítása, az előre mutató kommunikáció, a fejlődés, felfelé törekvés és az ezt célzó tettek, szavak, gondolatok előtérbe helyezése, a bennünk lévő vagy általunk közvetíthető fény és tudás átadása, valamint a szó és a gondolat mágikus, teremtő ereje.

Ebben az időszakban különösen igazzá válhat az „amit adsz, azt kapod vissza” bölcsessége – de nem csak a személyes kapcsolataink terén, hanem a létezés egészét tekintve is: amilyen gondolatokat kiküldesz a Mindenségnek, illetve amit a szádon kiejtesz, nagy valószínűséggel azt kapod vissza megvalósulva az életed részeként.

E téli nap másik legjelentősebb égi konstellációja Jupiter és Szaturnusz együttállása, mely nem csak abból a szempontból különleges égi helyzet, hogy nagyjából 20 évente látható, s nem is csak azért, mert nem minden esetben kerülnek olyan szoros közelségbe, mint most – legutóbb pl. 1623-ban látszott ilyen szintű együttállásuk, bár állítólag így is még éppen két külön planétának látszanak majd legközelebbi helyzetükben is, – hanem mert igencsak ritka eset, hogy éppen Karácsony időszakában látszanak együtt az égbolton. (Legutóbb a XVIII. század végén történt meg, legközelebb pedig 2080-ban lesz rá példa.) A különlegessége ennek az égi pozíciónak az, hogy a tudományos elméletek szerint kettejük együttállása alkotta kétezer és egynéhány évvel ezelőtt a Betlehemi csillagot, amely a monda szerint Jézus születését jelezte a napkeleti bölcsek számára.

Jupiter és Szaturnusz együttállása idén tehát a téli égbolton Nap és Merkúr viszonylagos közelségében valósul meg, tőlük balra a Nyilas és a Bak csillagképe között, a Sas alatt lesz majd látható (tiszta idő esetén 21-én 17 óra magasságában már megjelennek nagyjából a Nap nyugvóhelyénél az Ég alján, és fél 8 fele érik el legközelebbi pozíciójukat).

Kettejük együttállásának ugyanakkor nem csupán történeti jelentősége van. E két óriásbolygó olyan poláris minőségek égi szimbóluma, melyek egymást kiegészítve egy nagyobb léptékű egységbe és rendbe képesek életünk különböző síkjain (szellemi és anyagi) létező, polárisan megnyilvánuló (kiterjedő és összesűrűsödő) energiáinkat rendezni. Kettejük együttműködésével valósulhat meg életünkben az az „égi ritmus”, mellyel a pólusok megélése végletek és szélsőségek nélküli rendezettséggé válhat, s amely egyúttal egyfajta szabadságélményt is hozhat nekünk. Mindezt a következő negyed év egészére behívhatjuk az életünkbe, ha most és a következő hónapok során képesek vagyunk kellő szellemi nyitottsággal tekinteni a világunkra – életünk anyagba szilárdult és még csupán elvek szintjén létező dimenzióira is.

Nap-Merkúr és Jupiter-Szaturnusz együttállása kölcsönösen jótékony hatással vannak most egymásra, tehát amennyiben egyikük energiáit sikerült kellő mértékben beemelni az életünkbe, bátran számíthatunk a másik kettős alkotta energiaegyesülés támogatására, személyes életünkre kifejtett pozitív hatására is.

Az elkövetkezendő időszakot leginkább jellemző szellemi (és talán fizikai) szabadság iránti igényünknek, határozottan körvonalazódó céljainknak és az életünket illető (talán újszerű, legtöbb esetben mégis előremutató) meglátásaink karakterességének látszólagosan talán ellent mond az, hogy úgy tűnik, nagyon is érzékenyek, sőt néha talán érzelmesek leszünk a következő hónapok folyamán – amit Hold és Neptun kissé távolságtartóbb, de még érvényben lévő együttállása jelez előre számunkra. Ez az érzelmesség és érzékenység egyfajta érzelmi értékrend előnybe kerülését is mutatja számunkra, amely most akár több, egymástól jelentősen eltérő irányba is elindíthat bennünket a belső megéléseink szintjén.

Egyfelől megjelenhet a szellemi szabadság igényével párhuzamosan az érzelmi tisztaság igénye, vagyis annak késztetése, hogy tisztán érzékelhető viszonyokat teremtsünk saját magunk számára az érzelmi kapcsolatainkban, ami további fejlődési lehetőséget vetít előre a jövőnkre nézve. Egyszerűen fogalmazva, ez annak a vágyát jelenti, hogy kapcsolatainkban tiszta, őszinte érzelmeket és kommunikációt élhessünk meg, hazugság-, csúsztatás-, elvárások- és játszma-mentesen – és ezen vágyunkból fakadó határozott, egyenes, néha talán kissé túlzottan is karakán megnyilvánulásokat.

Emellett megjelenhet egy olyan belső igény, mely szerint az összes érzelmi megélésünk legmélyére tekintve azok mély, belső (karmikus) okát is feltárhassuk önmagunk számára. Ez a következő néhány hónap különösen kedvez ezeknek a belső felfedezéseknek – olyannyira, hogy semmilyen különleges technikára nem lesz szükségünk a mély, önátadó befelé tekintésen és a tisztánlátás őszinte vágyán kívül. Ugyanakkor tudatos szándékainktól függetlenül is megtalálhatnak bennünket olyan mély belső üzenetek, melyek álmok vagy egyéb belső képek formájában érkeznek a lelkünk rejtettebb régióiból. 

Ez időszak alatt különösen alkalmas olyan technikákat használni, melyek a belső képeinket mozgosítják – gondolok itt többek között a Tarotra, mandalafestésre, vagy bármely olyan technikára, amellyel kapcsolatban ez, a belső képekkel való összekapcsolódás élménye megjelenik számunkra.

Az érzelmi megéléseink további kifutási lehetőségei között van a cselekvő erőink mozgosítása, amellyel akár drasztikus változtatásokat is elindíthatunk az életünkben ebben az időszakban. Könnyen előfordulhat, hogy bizonyos érzésektől tüzelve most különösen erősnek, bátornak, tettre késznek, sőt, szinte megállíthatatlannak érezzük magunkat – érdemes ugyanakkor bizonyos szintű tudatossággal lenni ezek felé a belső megélések, indíttatások felé, ugyanis ezek az energiák könnyen elharapózhatnak és olyannyira elragadhat bennünket az újítás tüze és a szabadulás lendülete, hogy nem állunk meg ott, ahol eredetileg akartunk volna, hanem csak akkor eszmélünk, amikor már „késő”... Érdemes figyelemmel lenni tehát arra, hogy a változtatás szándéka ne fordulhasson pusztításba és rombolásba a „szabadságunk kivívása” érdekében, amit aztán végül magunk is megbánnánk.

Ennek elkerüléséhez a legnagyobb esélyt azzal adjuk meg magunknak, ha rendszeresen időt szánunk arra, hogy befelé forduljunk, meditáljunk – megadva ezzel a lehetőséget, hogy meghallhassuk saját belső hangunkat, vagy éppen a magasabb erők üzenetét, amely a helyes arányt és mértéket is megmutathatja nekünk – lévén, hogy a Cet (belső elvonulás) és a Pegazus (égi üzenetek, magasabb intuíció) csillagképe között látszik a Mars (cselekvő erőink mozgosítója) az Égen.

A magunkban megélt megújulás szándékával párhuzamosan Vénusznak a Skorpió ollójánál elfoglalt pozíciója mutatja azt az égen, hogy ideje van bizonyos dolgok „elvágásának”, vagyis annak, hogy egyes bennünket kötő erők, minőségek vagy éppen szenvedélyek elengedésével, lezárásával teremtsünk magunknak nagyobb fokú szabadságot, függetlenséget és harmóniát a jelen megéléseiben és teljesebb lehetőséget, szebb, gazdagabb kilátásokat a jövőre. Tudatos befelé tekintésünk, vagy a lelkünk mélyére nézésnek ebben az időszakban megjelenő, szinte ösztönös vágya mind segíthet bennünket abban, hogy felfedezzük azt, amitől ténylegesen érdemes megválnunk ahhoz, hogy valódi belső szabadságot teremthessünk magunknak a jövőre nézve.

TAROT gondolatok járvány idején – IV. felvonás: az ERŐ

Érdekes helyzet köszöntött ránk idén márciusban, 2020-ban. Az eddig ismeretlen vírus, amely egyre inkább globális járvánnyal fenyeget, alapvetően megváltoztatta a korábbi életvitelünket, napi megszokásainkat – mondhatjuk kimozdított bennünket a korábbi mókuskerékből.

A hétköznapi élet rendje alaposan felborult – és akit kicsit jobban foglalkoztat a spiritualitás, a látható dolgok mögötti rejtett erők megnyilvánulása, biztosan elgondolkozik azon, hogy miért történt mindez, sőt vannak, akik már meg is osztották ezzel kapcsolatos gondolataikat különböző fórumokon. Így teszek most én is.

Ha a TAROT archetipikus képeit vesszük alapul, akkor több Nagy Arkhánumi minőség is felfedezhető most, ebben a helyzetben. Arra gondoltam, sorra veszem ezeket az elkövetkező napokban – ha érdekel, tarts velem a továbbiakban is. (Korábbi írásaimat e jelenlegi alatt találjátok.) 

Az első lap, amelynek energiái egyértelműen megmutatkoztak ebben a helyzetben, az a XVI. Nagy Arkhánum, a Torony lapja volt – erről szólt első írásom ebben a témában.
Majd ennek számmisztikai megfelelőjét, a VII. Diadalszekér lapját, és annak üzenetét elemeztem ki a jelen helyzetre vonatkozóan.
ezt követően pedig a Remete lapjáról írtam, amely oly sokunkat érint ebben a helyzetben, melyben az emberek egy része otthoni munkára kényszerül, más része saját belátásból tölti „önkéntes száműzetését” napjainkban otthona falai között.

Hogyan lehet jól felhasználni, saját épülésünkre fordítani a bezártságnak ezt az időszakát – erről írtam a Remete lap kapcsán, és ezt a gondolatmenetet szeretném folytatni most, az ERŐ Nagy Arkhánumának ismertetésével.

Az Erő lapján egy hím oroszlánt látunk – ami azért ugye elég egyértelmű: az egyik legfenségesebb, legtekintélyesebb nagyvad ő, a „szavannák ura”, az „állatok királya”, vagyis egy mindenki által könnyen felismerhető ERŐ-SZIMBÓLUM. Eddig rendben is lennénk. De vajon mit keres mellette ez a nő, vagy éppen fiatal leány, aki nem hogy nem fél a „szörnyű vadállat”-tól, de egyenesen az oroszlán hátán lovagol, vagy éppen a szájában matat – amitől a szavannák réme sokkal inkább egy idomított kezes jószágnak hat, mint egy vérengző fenevadnak!?

Egy csapásra érthetővé válik ugyanakkor a látvány, ha az idomítás szót kicseréljük a „szelidítés” kifejezésre. Gondoljunk csak Saint-Exupéry Kis hercegének híres barátjára, a rókára, aki azt kérte a csillagok vándorától, hogy szelidítse meg őt. Ebben a szóban rejlik az Erő lapjának titka is – azért tud a leány biztonságban ülni az oroszlán hátán, azért tud a nő a legnagyobb lelki nyugalommal belenyúlni az állat pofájába akár, mert kialakult köztük az a kölcsönös viszony, amelynek alapja a MEGSZELIDÍTÉS. Mondhatnánk, egymás megszelidítése – ha két különböző lényről lenne szó ezen a képen.

Az Erő lapján látható oroszlánnak ugyanakkor nincs köze semmilyen négylábú emlős testében élő vadállathoz – sokkal inkább a saját belső vadságunk: ösztöneink, önzésünk, erőszakosságunk, túlélésért való küzdelmünkben mozgosítható erőink jelképe ő. Egy – népszerű – szóval megfogalmazva: az Egónké.

Az egónké, amelyet mostanság divatos elítélni, megítélni, megküzdeni vele és legyőzni – legalább is sok spirituális irányzat és a tudati fejlődésre fókuszáló tan és/vagy tanító hirdetette, hirdeti ezt (tisztelet a kivételeknek!). Ez ugyanis egy reménytelen küzdelem: mind több energiát rakok bele, annál biztosabban vértezem fel pont azt a részem, amely ellen küzdeni vágyom, a saját belső erőimből – tudattalanul – táplálva őt, a vereség ellen.

„…az erőszak erőszakot szül” – mondta John Lennon, és ez igaz saját magunkra, az önmagunkkal való viszonyunkra is. Ha bármilyen indíttatásból is, de erőszakosan viszonyulunk akár önmagunkhoz, akár másokhoz, annak meglesz a böjtje – előbb vagy utóbb ellenállásba ütközünk, és az az erő(szak), amit a rendszerbe toltunk, visszahat ránk, utolér minket (is).

Igaz ez akkor is, ha a célunk önmagunk megismerése – senkit és semmit nem lehet IGAZÁN megismerni a modern tudomány elemző módszereivel, amely rajong az objektivitásért és az adatokért. Hiába a sok-sok adat – még ha a különböző társkeresőkön oly népszerűek is! – soha senki nem fog engem a magam valóságában megismerni, hiába tudja betéve a magasságom, a súlyom, a lábméretem vagy a szemem színét, mert ismét Saint-Exupéry-t idézve: „ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan”.

Viszont soha senki nem állította, hogy hall-hatatlan, vagy bármely más módon is érzékelhetetlen lenne az, ami igazán fontos!

Éppúgy, ahogy egy másik emberrel való ismerkedésünk kezdetén – nem kell rögtön romantikus dolgokra gondolni, lehet szó akár egy új munkatársról vagy új szomszédról is, – először csak távolról nézzük és próbáljuk a korábbi ismereteink alapján „elhelyezni”, bekategorizálni az illetőt, majd az impresszióink alapján megpróbáljuk óvatosan „megkörnyékezni”, köszönünk, mondunk pár semmitmondó üres frázist és figyeljük a reakcióit, egy-két ilyen rövidebb dialógus után már felvetünk néhány érdekesebb témát, ha azt érzékeljük, hogy megvan a közös hang, és aztán már szó szót követ, vége sem szakad a beszélgetésnek… pont ilyen módon tudjuk ÖNMAGUNKAT is feltérképezni, megismerni – vagyis megszelidíteni. Nincs benne semmi különös – mondhatnánk – csak egy dolgot kell tudnunk megtenni: FIGYELNI, befelé, önmagunkra.

Egyszerű, mondhatnánk, nincs benne semmi ördöngösség – miért is nem szoktuk ezt megtenni? Miért nem magától értetődő és természetes? Miért az a bevett szokásunk, hogy MÁSOKRA – a szeretteinkre, a hozzátartozóinkra, ismerőseinkre, barátainkra, munkatársainkra, főnökeinkre, szomszédunkra, sőt az apánk unokaöccsének az unokabátyjának a régi szobatársára is – ELŐBB figyelünk, mint Önmagunkra? Miért olyan nehéz magunkban lenni, magunkkal lenni és magunknak maradni?

És ha már itt tartunk – nem lehet, hogy ez a helyzet, ez az Önmagunkkal való összezártság egy kicsit erre is meg akar tanítani bennünket?

Hogy igenis FIGYELJÜNK BEFELÉ, Önmagunkra, a saját érzéseinkre és igényeinkre, még ha úgy is érezzük, hogy ismeretlen, veszélyes és ingoványos területre érkeztünk, ahol alig tudunk tájékozódni, mert csak a Hold pislákoló fénye vezetget bennünket, ad némi támpontot nekünk?

Legközelebb pontosan erről fogok írni Nektek, hogy mi lehet az, ami felsejlik számunkra a XVIII. Nagy Arkhánum, a Hold halvány fényében.

TAROT gondolatok járvány idején – III. felvonás: A Remete

Érdekes helyzet köszöntött ránk idén márciusban, 2020-ban. Az eddig ismeretlen vírus, amely egyre inkább globális járvánnyal fenyeget, alapvetően megváltoztatta a korábbi életvitelünket, napi megszokásainkat – mondhatjuk kimozdított bennünket a korábbi mókuskerékből.

A kulturális és közintézmények egy részét bezárták, más részüket bizonyos szolgáltatókkal együtt korlátozott idejű nyitva tartásra kötelezték, sokaknál otthoni munkát – és a diákoknál otthoni tanulást – rendeltek el.

A hétköznapi élet rendje tehát alaposan felborult – és akit kicsit jobban foglalkoztat a spiritualitás, a látható dolgok mögötti rejtett erők megnyilvánulása, biztosan elgondolkozik azon, hogy miért történt mindez, sőt vannak, akik már meg is osztották ezzel kapcsolatos gondolataikat különböző fórumokon, és így teszek most én is.

Ha a TAROT archetipikus képeit vesszük alapul, akkor több Nagy Arkhánumi minőség is felfedezhető most, ebben a helyzetben. Arra gondoltam, sorra veszem ezeket az elkövetkező napokban – ha érdekel, tarts velem a továbbiakban is:

Az első lap, amelynek energiái elég egyértelműen megmutatkoztak ebben a helyzetben, az a XVI. Nagy Arkhánum, a Torony lapja volt – erről szólt első írásom a témában. Majd ennek számmisztikai megfelelőjét, a VII. Diadalszekér lapját, és annak üzenetét – amely a tudatosságról, önfegyelemről és az erők összefogásáról, uralásáról szól – elemeztem ki a jelen helyzetre vonatkozóan, melyben ajánlott mindannyiunknak elsősorban otthon, biztonságban maradnia.

S ha már otthonmaradás, visszahúzódás a mi kis „csigaházainkba” - vagy éppen kacsalábon forgó palotánkba, kinek mi jutott ;) - akkor annak, aki egy kicsit is ismeri a Tarot lapjait, várhatóan a REMETE lapja fog eszébe jutni, a IX. Nagy Arkhánum.

Mit láthatunk a Remete lapján?

Hagyományosan egy idős férfit, aki bottal és lámpással kezében egy sötét, zeg-zugos helyen, egy barlangban van; körötte a félhomályban és lámpása fényében különös alakú, fenyegetőnek tűnő szörnyek sejlenek fel.

Ki ez a Remete, mi ez a barlang és mit is akarnak az itt megjelenő teremtmények? Vegyük sorra őket: A Remete az a mindannyiunkban élő „öregember”, a mi sokat megélt, bölcs belső énünk, aki tapasztalatainkból leszűrődött életbölcsességünknek hordozója – az asztrológia nyelvén a bennünk élő Szaturnuszi minőség. Lényünknek az a – többé-kevésbé tudatalatti – része, mely minden egyes személyes élményünkből és megélésünkből igyekszik lepárolni azt a sűrített, esszenciális életbölcsességet, amelyet adott történésből érdemesnek tart továbbvinni, átszármaztatni a jövőre nézve, mint személyes tapasztalatot.

Élményeink sokféleségének és jellegének függvényében ezek a tapasztalatok lehetnek tényleges bölcsességek vagy akár gyakorlatiasan felhasználható praktikumok is, melyek a különféle helyzetekben (meg)segítenek bennünket – de lehetnek kellemetlen tapasztalásokból adódó aggodalmak, félelmek, hárítások, negatív hiedelmek, korlátozó minták is.

Ezeket a különféle „megküzdési stratégiákat”, melyekkel igyekszünk a lehető legjobban felvértezni magunkat, mind teljesebben felkészülve az élet adta más-más kihívásokkal szemben, természetesen nem csak tudatosan választjuk, illetve kreáljuk magunknak, hanem sokszor ezek preferálásában is mintákat követünk.

Miért fontos ez most nekünk? Mert azok a lények, akik Remeténket körülveszik, épp úgy lehetnek azoknak a rosszul használt megküzdési stratégiáknak a szimbólumai, melyeket egyes nehezebb helyzetekben előrántunk a tarsolyunkból – félelmek, aggodalmak, túlzott negativitás (pesszimizmus, reményvesztettség), szélsőséges érzelmek – mint olyan érzéseknek, melyeket fel nem dolgozva „zsuppoltunk be” és tárolgatunk azóta is a tudatalattinkban.

Maga a barlang ugyanis a tudatalatti (személyes tudatalattink) szimbóluma – nem véletlen tehát, hogy itt láthatjuk felbukkanni mind a saját belső bölcs énünket (Remeténket), mind a félelmeink és egyéb tudatunkból száműzött érzelmeink megjelenítőit, a saját belső szörnye(cské)inket (mert remélhetőleg azért nem olyan ordas rémeket dédelgetünk magunkban! :) )

Oké, oké, maradjunk otthon, húzódjunk vissza a csigaházainkba, de hogy jön most ide a Remete meg a tudatalattink – kérdezhetnétek – hiszen nem ám barlangban lakunk, és sokan nem is egyedül, hanem családunk körében??!?

Úgy, hogy az otthonunk és tudatalattink asztrológiai értelemben egymásnak megfelelő területek, (mindkettő a IV. ház analógiája,) s mint ilyenek, képesek különös módon „kommunikálni” egymással.

Vagyis amikor egyikbe bezáródunk – mint pl. most az otthonunkba, a többek által önként vállalt karantén idején – akkor a másikban (a tudatalattinkban) raktározott dolgok könnyen előtérbe, vagy jelen esetben éppen felszínre kerülhetnek. Más szóval megnő az esélye, hogy tudatalatti érzelmeink és egyéb tartalmaink úgy ítélik meg, hogy itt az ideje, hogy ebben a világtól elvonult állapotunkban végre foglalkozzunk velük (is) egy kicsit. Vagy sokat.

Minek következtében furcsa érzések keríthetnek hatalmába bennünket egyik pillanatról a másikra, mindenfajta átmenet vagy érthető külső ok nélkül – vagy éppen különös, gyanakvó gondolataink támadhatnak másokat, és megítélőek vagy éppen önostorozóak önmagunkat illetően.

Fentieket természetesen csak MINT PÉLDÁKAT írtam, egyáltalán NEM TÖRVÉNYSZERŰ, hogy mindenki ugyanígy reagáljon a bezártságra – mégis érdemesnek tartom akár szélesebb körökben tudomást szerezni róla (különösen így a járvány fenyegetésének idején), hogy az otthonunkba való huzamosabb bezárkózás nem feltétlenül a reális gondolatoknak és érzelmi megéléseknek kedvez, hiszen megfoszt minket egy nagyon fontos igazodási felülettől: a külvilágtól, mint folyamatos visszajelző közegtől, amely tudjuk jól, hogy több szintű tükörként működik – s így bizonyos mértékben egyfajta szabályozó elemként is funkcionál számunkra, pszichésen éppúgy, mint viselkedésünk tekintetében.

Mit tehetünk ilyenkor, mikor nem tanácsos közösségbe menni, emberek közvetlen társaságát keresni, és azt vesszük észre magunkon, hogy kezd bennünket kényelmetlenül érinteni a magunkkal való összezártság?

A Remete alakja – ha csak szimbolikusan is, de – megadja nekünk erre a választ. Ennek egyik legfontosabb vonatkozása, hogy Ő nem azért van a barlangban, mert oda kényszerült (mint ahogy mi, sokan most jobb belátásunk értelmében kénytelenné váltunk bezárkózni), hanem azért, mert ÖNKÉNT ereszkedett le barlangja – tudatalattija – mélységeibe, s ezzel volt egy célja, hogy felfedezze mindazt, amit odalent/odabent talál. De nem ám üres kézzel indult útnak – kezében a bot és a lámpás akaratának és az értelme fényének szimbóluma.

Vagyis önként, azzal a tudatos szándékkal indult útnak a „felszínről”, hogy értelme fényében felfedezze mindazt, amit a saját mélységeiben talál.

Ez a lap, a Belső Bölcsesség lapja tehát azzal az útmutatással lát el bennünket a mostani helyzetben, kényszerű „remeteségünk” idején, hogy az időt, amit önmagunkkal „összezárva” töltünk a leghasznosabban arra használhatjuk fel, hogy elkezdünk befele figyelni, önmagunk rejtett, belső rétegeire, és megkíséreljük felfedezni mindazon dolgokat – érzelmeket, mintákat, félelmeket, beidegződéseket, sőt, esetleg akár gyanakvásokat is – melyek bennünk lakoznak, és olykor szándékaink ellenére irányítanak és meghatároznak bennünket.

Ehhez a befelé történő figyeléshez természetesen szükséges egyfajta csend és nyugalom, mint külső körülmény – éppúgy, mint bármely meditációs praxishoz, hiszen nyugodtan tekinthetjük ezen belső elmélyedés gyakorlását egyfajta meditatív belső felfedező útnak is, – amelyet mindazok, akik ténylegesen egyedül töltik e napokat sokkal jobban kiélvezhetnek, illetve kihasználhatnak most, mint családban élő társaink.

Ugyanakkor fontos kiemelnünk ennek kapcsán, hogy értelmünk fénye ebben a helyzetben nem csak a meglátást és felismerést szolgálja – nem elég csupán ránézni és rálátni ezen belső mintáinkra és késztetéseinkre, bár ez az első és legfontosabb lépés a mélyebb önismeret, önfelfedezés irányába – mégis az önmagunkra, rejtett belső lényünkre való rátekintést érdemes egyfajta elfogadással teli, megértő és megengedő lelkiállapotban megtenni.

Erről szól a Tarot VIII. számú Nagy Arkhánuma, az Erő lapja, melyről legközelebb írok Nektek.

TAROT gondolatok járvány idején - II. felvonás: a Diadalszekér

Érdekes helyzet köszöntött ránk idén márciusban, 2020-ban. Az eddig ismeretlen vírus, amely egyre inkább globális járvánnyal fenyeget, alapvetően megváltoztatta a korábbi életvitelünket, napi megszokásainkat – mondhatjuk kimozdított bennünket a korábbi mókuskerékből.

A kulturális és közintézmények egy részét bezárták, más részüket bizonyos szolgáltatókkal együtt korlátozott idejű nyitva tartásra kötelezték, sokaknál otthoni munkát – és a diákoknál otthoni tanulást – rendeltek el.

Az életünk hétköznapi, megszokott rendje tehát alaposan felborult – és akit kicsit jobban foglalkoztat a spiritualitás, a látható dolgok mögötti rejtett erők megnyilvánulása, biztosan elgondolkozott már azon, hogy miért is történt-történik mindez velünk...? Sőt vannak, akik már meg is osztották ezzel kapcsolatos gondolataikat különböző fórumokon. Így teszek most én is.

Ha a TAROT archetipikus képeit vesszük alapul, akkor több Nagy Arkhánumi minőség is felfedezhető most, ebben a helyzetben. Arra gondoltam, sorra veszem ezeket az elkövetkező napokban – ha érdekel, tarts velem a továbbiakban is:

Az első lap, amely elég határozottan megmutatkozik ebben a helyzetben, az a XVI. Nagy Arkhánum, vagyis a Torony (másnéven Villámsújtotta Torony) lapja, amelyről részletesebben az előző napon írtam.

Ezzel kapcsolatos gondolatmenetemet és következtetéseimet ott hagytam abba, hogy a Torony lapjánál elsősorban a kialakult kaotikus és sok szempontból veszélyesnek érzett „új” helyzet elfogadására biztat bennünket a Tarot - a Teremtő Tudatosság oldaláról nézve azonban többet is tehetünk, mint ennek a helyzetnek a puszta elfogadása. Ez az útmutatás viszont már nem közvetlenül a XVI. Torony lapjának szimbólumaiban tükröződik, hanem annak számmisztikai megfelelője, a VII. Nagy Arkhánum (hiszen 16 → 1 + 6 = 7), vagyis a Diadalszekér az, amely ebben a helyzetben eligazít bennünket.

A Diadalszekér (másnéven Szekér, Diadal vagy a Kocsihajtó) ismét egy nagyon látványos és egyben izgalmas képi megjelenítéssel bíró Tarot-lap a Nagy Arkhánumok sorában.

Hagyományos ábrázolásán egy férfit láthatunk, aki egy állatok (lovak, oroszlánok) vagy mitológiai lények (szfinx-ek) húzta kocsin áll, határozott tartással, annak biztos tudatában, hogy teljes mértékben Ő uralja, irányítja a kocsit és az azt húzó állatokat, éppúgy, mint élete egészét.

Vajon hogy jön ezt a diadalittas állapot a jelenlegi helyzetünkhöz? – kérdezhetnétek, joggal. Hiszen abból, amit most látunk, még épp' nem a diadal, hanem inkább a veszély fokozódása tűnik valószínűnek a közeljövőre nézve.

És mégis, én itt most a Diadalszekér lapjának üzenetére hívnám fel a figyelmeteket, mert ez a lap csak LÁTSZÓLAGOSAN szól a külvilágban elért diadalról – aki a mélyebb tanulság oldaláról közelít, az érzi, látja és tudja, hogy (mint minden valós világban elért siker mögött,) ennek az állapotnak az elérése mögött is óriási BELSŐ MUNKÁK, KÜZDELMEK és ÖNLEGYŐZÉSEK állnak.

Aki sportolt valaha, vagy egyetemre járt, vagy határidős munkája volt, vagy éppen gyereket nevel/t (nem fontossági a sorrend – esetleg max. kronológiai!) az pontosan tudja, hogy ahhoz, hogy valós eredményeket, sikereket érjen el, ahhoz néha össze kell szednie minden erejét, akaratát, figyelmét, tudatosságát, mert ha ez a belső összeszedettség és összpontosítás hiányzik, akkor szétesik minden, és a vágyott cél elérése csak mind jobban távolodik tőlünk, míg el nem vész számunkra...

Persze, tudjuk, hogy az élet – mármint a hétköznapi élet a maga valóságában – általában nem ennyire fekete-fehér, nem mindig kötnek bennünket ennyire komoly teljesítményekkel kapcsolatos elvárások és határidők, s ha megcsúszunk is, nem mindig vész el minden (még ha az egónk vagy a mentális elménk néha az ellenkezőjéről próbál is meggyőzni bennünket, akkor is!) tudjuk, hogy egy-egy kudarcot követően az élet általában megy tovább a maga kerékvágásában... kivéve most!

Ebben a helyzetben, amiben most vagyunk, korántsem vagyunk a megszokott, hétköznapi kerékvágásunkban, ezért is különösen fontos most számunkra, hogy szem előtt tartsuk, HOVÁ is tartunk!?

Mert a Kocsihajtónak határozottságán és (ön)fegyelmén túl az egyik legfőbb tulajdonsága a CÉLTUDATOSSÁG – annak minden vonatkozásában. A Kocsihajtó tudatos a céljában – vagyis tudja, HOVA tart, mit akar elérni, legyen az egy fizikai hely, vagy éppen külső/belső állapot, – tudatos abban, ahogy az életét (állatait és önmagát) VEZETI és IRÁNYÍTJA, mindaddig, míg célba nem ér, és tudatos abban is, hogy MI SZÜKSÉGES ahhoz, hogy célját elérje – legyen szó önfegyelemről, irányításról, vasakaratról vagy éppen küzdelemről...

Miért lehet fontos nekünk most ez a minőség?

Egyrészt azért, mert ahhoz, hogy jól viseljük a kialakult bizonytalan és megszokottól eltérő helyzetünket, nagy mértékben hozzásegít, ha tudjuk, MIÉRT is tesszük azt, amit teszünk, hogy MI A CÉLUNK vele?

Például, hogy azért maradunk (és ha tehetjük, MARADJUNK IS otthon, védett környezetben, családtagjainkkal együtt!), mert szeretnénk minél nagyobb biztonságban tudni Szeretteinket, és szeretnénk mi magunk is minél egészségesebbek maradni, hogy sokáig tudjunk örülni nekik (egymásnak) és gondoskodni róluk (egymásról).

Ez persze csak az egyszerűbb, hétköznapibb, egyértelműbb vonatkozása a dolognak.

Korábban említettük a Teremtő Tudatosságot – ennek vonatkozásában pedig a Diadalszekér azt üzeni nekünk, hogy ebben a kaotikus és végeláthatatlannak tűnő helyzetben is NAGYON  FONTOS, hogy minek is adunk most energiát. Fontos, hogy akármilyenek is a körülményeink, ne csak ezekre, a külső dolgokra figyeljünk most – vagyis ne csak a „túlélésre játsszunk”! - hanem azt is tartsuk tudatunkban, hogy ennek az átmeneti időszaknak az elmúltával MILYEN ÉLETET AKARUNK MAGUNKNAK.

Mert a Torony leomlását követően, a kezdeti káoszból MINDIG alakul valami, előbb-utóbb mindig lesz egy ÚJ REND, törvényszerűen. Ha most „elengedjük a gyeplőt” és hagyjuk, hogy az életünk szekerét egyébként vívő részeink – a vágyaink, a törekvéseink, a szándékunk, az akaratunk – szanaszét szaladjanak, mint a megbokrosodott lovak; ha nem is akarjuk rendben tartani magunkat, a dolgainkat és körülményeinket, akkor nemcsak, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz rövid időn belül, amíg az otthonlét ideje tart, hanem hosszú távon sem tudjuk megalapozni az új életünket.

Hiszen a Torony leomlása után nagyon ritkán lehet ugyanott folytatni, ahol előtte abba hagytuk!

Tekintsünk úgy hát erre a helyzetre, mint egy különös, kegyelmi állapotra, amikor legtöbbünknek – akiknek lehetősége van otthon maradni, és nem kényszerűen még többet követelnek tőle a munkája révén; mert tudom, hogy Ők is vannak szép számmal, s minden tiszteletem az övék! - lehetősége van ÚJRARENDEZNI, ÚJRASTRUKTÚRÁLNI az életét, azon értékek mentén, melyek VALÓS, BELSŐ ÉRTÉKEK Számára!

Lássuk meg tehát most az ebben a helyzet kínálkozó LEHETŐSÉGET, amely arról szól, hogy ebben a látszólagos külső tétlenségben egyúttal „befele” nagyon is aktívak lehetünk: gyakorolhatjuk egyrészt azokat az erényeket, melyek majd az újrarendeződött körülmények között is biztosan hasznunkra válnak – legyenek bár azok olyan hétköznapiak és egyértelműnek tűnők, mint pl. a türelem (családtagjaink, körülményeink és nem utolsó sorban önmagunk iránt), a fegyelem, céltudatosság vagy éppen a produktív együttműködés és  munkamegosztás (a mindennapi feladataink ellátása kapcsán) – másrészt pedig egy olyanfajta szellemi aktivitást is megvalósíthatunk, melynek során az életünket a lehető legideálisabbnak gondolt körülmények közé képzelve, az ennek megvalósulásához szükséges tetteket és minőségeket igyekszünk meghatározni, miközben a helyzetünk pozitív – lehető legpozitívabb! - kimenetelét vizualizáljuk.

Mindez, vagyis a vezetés és irányítás fontossága, a nagyfokú céltudatosság, a – szellemi vagy fizikai - erők uralása, vagy éppen visszafogása a cél érdekében; ezek mind „annak” a Kos jegynek és uralkodóbolygójának, a Marsnak az attribútumai, melyet legjellemzőbben a Diadalszekér asztrológiai megfelelőjeként szoktak emlegetni.

Milyen érdekes, hogy most épp a Kos idejében járunk – múlt pénteken, a Tavaszi napéjegyenlőség napját lépett át Napunk a Kos jelébe, amely az első tavaszi jegy, s mint ilyen a legfrissebb, legenergikusabb, leginkább az újrakezdés energiáját hordozó. S most nekünk, országosan pont ez a lehetőség, az újrakezdés, s egyúttal az életünk újrarendezése adódott meg – viszont korántsem mindegy, hogy milyen energiákkal tesszük meg ezt az újrakezdést.

Érdemes tehát ezek között a megváltozott körülmények között is időt szánni a belső életünkre, az időről időre történő befelé figyelésre és meditációra – még akkor is, ha ezt nehezebbnek érezzük megvalósítani így, a Szeretteinkkel „összezárva”, mint az átlagos hétköznapokban.

Ezzel pedig el is jutottunk a következő Tarot-lap, a Remete kártyájának üzenetéhez, melyről legközelebb „mesélek”, vagyis írok Nektek.

TAROT gondolatok járvány idején - I. felvonás: a Torony

Érdekes helyzet köszöntött ránk idén márciusban, 2020-ban. Egy eddig ismeretlen vírus, amely globális járvánnyal fenyeget, alapvetően megváltoztatta a korábbi életvitelünket, napi megszokásainkat – mondhatjuk kimozdított bennünket a korábbi mókuskerékből.

Rendre bezártak, először a színházak és mozik, majd az iskolák, ezt követően pedig a vendéglátóhelyek és a különböző üzletek nyitvatartását is korlátozzák. Ahol megtehetik, otthoni munkára fogják a beosztottakat, a tanárok óriási erőbedobással igyekeznek megvalósítani a digitális oktatást – s mindeközben vannak olyanok, akikre hivatásuk, foglalkozásuk révén nem csak nagyobb terhek hárulnak most, hanem fokozottan vannak kitéve a fertőzésveszélynek, gondolok itt elsősorban az egészségügyisekre, és természetesen a bolti dolgozók, takarítók, bkv-sofőrök is ebbe a csoportba tartoznak. Őszinte tisztelet illeti mindannyiukat.

A hétköznapi élet rendje tehát alaposan felborult – és akit kicsit jobban foglalkoztat a spiritualitás, a látható dolgok mögötti rejtett erők megnyilvánulása, biztosan elgondolkozik azon, hogy miért történt mindez, sőt vannak, akik már meg is osztották ezzel kapcsolatos gondolataikat különböző fórumokon. Így teszek most én is.

Ha a TAROT archetipikus képeit vesszük alapul, akkor több Nagy Arkhánumi minőség is felfedezhető most, ebben a helyzetben. Arra gondoltam, sorra veszem ezeket az elkövetkező napokban – ha érdekel, tarts velem a továbbiakban:

Az első lap, amely elég határozottan megmutatkozik ebben a helyzetben, az a XVI. Nagy Arkhánum, vagyis a TORONY (másnéven Villámsújtotta Torony) lapja.

Ennek a lapnak a hagyományos ábrázolása szerint egy villámcsapás hatására darabok (sziklák vagy kövek) válnak le egy magas toronyból, és emberek zuhannak fejjel lefelé a torony oldala mentén…

Ez pedig azt az állapotot tükrözi számunkra, amikor mindaz, amit korábban felépítettünk, amit szilárdnak, stabilnak, rendíthetetlennek hittünk, egyik pillanatról a másikra – egy külső erő behatására – hirtelen bizonytalanná, kétségessé, sőt tarthatatlanná válik.

Pontosan úgy, ahogy most a hétköznapi életünk rendje összeomlott a vírus fenyegetésének hatására.

Kérdés, hogy mi a tanulság ebből a helyzetből?

A Torony lapnak a legfőbb tanulsága, hogy csak az omolhat össze, ami NEM ÖRÖKKÉVALÓ, és nem csak azért, mert a múlandó világ részeként alá van rendelve az entrópia törvényének, hanem azért is, mert ami nem a magasabb rend szerinti alapokon nyugszik, annak előbb-utóbb kimosódnak az alapjai, kimozdulnak az eresztékei és az egész építmény ingadozni fog.

Hitem, sőt az elmúlt napokban személyesen tapasztaltak alapján is EZ történik most a világunkban. Hisz nézzük meg, mindaz, ami nem jól működött, az most – ha csak ideig-óráig is – de működésképtelenné lett a vírushelyzet előidézte rendkívüli intézkedések miatt.  A leglátványosabb példa erre a közoktatás, amely rendszerének a visszásságait szintén személyesen volt alkalmam tapasztalni az elmúlt évek során, amely Neked, Kedves Olvasó, talán nem sokat mond, de ha azt mondom, hogy NAT, akkor már sokkal valószínűbb, hogy több oldalról is hallottál a legújabban bevezetni kívánt Alaptanterv szakmabeliek szerinti elfogadhatatlanságáról és alkalmatlanságáról. Többek között. Mert persze hozhatnám példának az elmúlt években egyre inkább megszaporodó, a közoktatási rendszert erősen kritizáló, az érintettektől (pedagógusoktól, diákoktól, szülőktől) származó szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozásokat, amik mind-mind a rendszer élhetetlenségére igyekeznek felhívni a figyelmet.

Asztrológiai szempontból ez a lap – a Torony – a Szaturnusz és Uránusz hatásait tükrözi. Szaturnusz a maga a Torony, amelyet sziklából vagy kőből (régi, stabilnak, szilárdnak hitt dolgokból – mint amilyenek például a mintáink, a személyes tapasztalataink, mindazon stratégiáink, amik a túlélésünket szolgálják) építettünk fel, kőről kőre, emeletről emeletre (ez a fokozatosság is Szaturnusz-analógia), fáradságos munkával, erőfeszítéssel (munka és nehézségek szintén Szaturnuszi minőségek) – amely munkának az eredménye egy merev, rugalmatlan rendszer lett, amely stabil és szilárd (meglepő módon ezek a jelzők mind-mind szintén Szaturnusziak), egészen addig, míg nem érkezik egy „nagyobb erő”, amely szétrobbantja, lerombolja azt.

Ez a robbanás maga az Uránusz amely a hagyományos, megszokott Szaturnuszi energiákkal szemben az újat, a frisset, a változást – mondhatnánk a forradalmat jelképezi, és egyben azt a káoszt is, amelyet ez a forradalom okoz.

S bár maga a vírus, mint életcsíra, az asztrológiában nem uránuszi, hanem plútói minőség, ennek részleteire inkább az asztrológiai témájú írásomban szeretnék kitérni, mert számunkra most az a lényeges, hogy ugyan a helyzetünk kiváltója nem uránuszi minőség, de a hatására kialakult RENDKÍVÜLI ÁLLAPOTOK viszont egyértelműen azok.

Uránusz ugyanakkor a tudományos és technikai újítások analógiája is egyben, s mint ilyennek, az internet maga is egyértelműen a hatása alá tartozik, kezdve az online kommunikációtól (mint pl. az e-mail vagy chat-lehetőségek) a közösségi oldalakon kialakult „hálózatokon” át egészen a digitális információtovábbítás különböző formáiig, ideértve természetesen a digitális oktatást is.

Látható tehát, hogy ezen a lapon Szaturnusz helyét Uránusz veszi át – vagyis mindent ami régi, és nem elég biztos vagy örökkévaló alapokon nyugszik, azt lerombol, szétzilál, hogy helyet adjon az újnak…

De milyen is ez az „új” Uránusz olvasatában? Azon túl természetesen, amit most láthatunk, hogy kaotikus és online...?

Egyrészt IGAZABB, másrészt VALÓSÁGOSABB, harmadrészt ELEVENEBB – sokkal letisztultabb, egyértelműbb és megragadhatóbb, mint amilyenek a szaturnuszi hagyományok voltak. „Negyedrészt” pedig EGYENRANGÚBB szemben a szaturnuszi hagyományok hierarchikus voltával. Így, idézőjelben, mert nem hiszem, hogy ezek között a minőségek között bármifajta fontossági sorrendet lehetne fölállítani – annál is inkább, mert ahogy az imént említettük, maga Uránusz is az egyenrangúság minőségét helyezi előtérbe, sőt, konkrétan a hierarchia helyébe.

Az Uránuszi megnyilvánulások tehát sokkal jobban megragadhatók az egyszerű (pozitív értelemben, úgy is, mint nem túlcizellált), nyitott és tiszta elme számára, és közelebb is állnak hozzá, mint a régi, szaturnuszi minőségek, a hagyományok – s igaz ez többek között általánosságban véve a diákokra, a jövő friss és „romlatlan” gondolkodású generációjára is, akiket talán leginkább érint ez a most kialakult helyzet; hiszen számukra a felnőttek kötelezettségekkel teli világa még sokszor érthetetlen, ismeretlen gyökerekből fakadó szokásokat és elvárásokat követel.

Gondoljunk csak bele, míg korábban a tanár az osztállyal szemben, kiemelt helyen a „katedráról” magyarázott, most, a digitális oktatás beköszöntével a kommunikációs helyzet egy sokkal egyenrangúbb viszonyt tükröz, hiszen az online „térben” a partnerség minősége sokkal inkább jelen van, mint a „hagyományos” tanár-diák alá-fölérendeltség. 

Uránusz „hatalomátvétele” a Torony fennhatósága alatt tehát elvileg csupa szépet és jót ÍGÉR – elevenséget, egyértelműséget, egyenrangúságot – kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog TÉNYLEGESEN megvalósulni?

Mert mindebből most még nem sok látszik, csupán a rendkívüli helyzet káosza, összevisszasága, mikor nem tudni, hogy mi hogyan is lesz rövid-, és pláne hosszú távon!? Tipikus Torony-helyzet, mikor elveszítünk minden stabil követ = igazodási pontot, és ami korábban biztos volt számunkra, annak a helyén most csak bizonytalanságot vagy légüres teret találunk.

Hogy lehet ezt a helyzetet „túlélni”? Van-e kapaszkodónk, amit most megragadhatunk? Ad-e erre valamifajta útba igazítást a Tarot?

A Torony lapján alapvetően „csak” a kialakult helyzetet tükrözi ez a Nagy Arkhánum, és arra bíztat, FOGADD EL azt, mert bár most még nem látható, hogy hova vezet ez az egész, hogyan alakulnak a dolgok, de ez az „összeomlás”, s az ennek révén kialakuló, újfajta helyzet végső soron a Te javadat, túlhaladott, régi dolgoktól való megszabadulásodat szolgálja.

A Teremtő Tudatosság oldaláról nézve azonban többet is tehetünk, mint ennek a helyzetnek az elfogadása, ezt viszont már nem közvetlenül a XVI. Torony lapja mutatja meg nekünk, hanem annak számmisztikai megfelelője, a VII. Nagy Arkhánum (hiszen 16 → 1 + 6 = 7).

Ez pedig a Diadalszekér lapja, amelyről hamarosan írok Nektek.