2010. március 31., szerda

Tavaszi energiák 2010

Idén, 2010. március 20-án, 18.32 perckor érintette a Nap égi útján az Égi egyenlítőt és lépett annak fölébe, tehát ebben a percben vette kezdetét az elkövetkezendő negyed év, az idei tavasz.
Azon törvénynek értelmében, miszerint a kezdet minősége meghatározó, az idei tavasz során azon energiákkal fogunk leginkább találkozni, amelyekkel ezt a kezdetet mi megtöltöttük önmagunk és az életünk számára!

Nézzük hát, mi is van, mi is volt jelen az Égen ebben a pillanatban, a kozmikus helyzet milyen módon segített minket – vagy állított próbák elé...

Ebben a pillanatban a Szaturnusz éppen felkelőben volt a keleti horizonton a
Szűz csillagképben, a Mérleg jegy elején – mindez a következő időszak tekintetében egyfajta kettősséget hozhat a kapcsolati életünk, emberi kapcsolataink szintjén. Mert míg a Mérleg a kifelé fordulás, a külvilág, a másik ember felé való odafordulás attitűdjét hordozza hétköznapi szinteken, addig a Szaturnusz a gátlások és befelé fordulás cselekedeteként pontosan ennek ellenpontját adja jelen helyzetben, tehát egyfajta remetei minőséggel bír.

Azonban míg a Mérleg jegy kapcsolatigénye és én-tükröztető dinamikája, valamint ösztönös harmóniateremtő készsége nyíltan jelenik meg a személyiségben, leginkább a viselkedés szintjén, addig a Szaturnusz jelképezte gátlások és magányigény felbukkanása sokkal inkább egy mély, belső, tudattalan folyamat keretén belül zajlik, és maradhat öntudatlan rejtettségben, mély lelki szinteken.

A keleti horizonton ekkor felkelőben lévő Szűz csillagképe azonban a másokkal, illetve mély belső önmagunkkal való kapcsolatfelvétel fontosságán túl a magasabb, mintegy kozmikus rendre hívja fel figyelmünket az elkövetkezendő időszak tekintetében – amelyet ha figyelmen kívül hagyunk, annak következményei sok szinten kihathatnak életünkre, de leginkább talán kapcsolati életünk megrekedését okozhatja!
A kozmikus törvény egyik alapminősége: a rend, mely szerint mindennek és mindenkinek megvan a helye egy adott rendszerben – de ahhoz, hogy ezt elfoglalhassuk, és ezáltal életünket kiteljesíthessük, illetve feladatunkat betölthessük, szükség van egy nagyfokú elfogadásra, alázatra, alárendelődésre is. Ennek fontosságára is felhívja figyelmünket a Szűz csillagkép ebben a pozícióban.

A Szaturnusz, a tapasztalatok, a bölcsesség és alázat bolygója pedig azzal gazdagítja fenti üzenetet itt, az Ég alján, hogy figyelmeztet minket: eljött az ideje, hogy felvállaljuk feladatainkat, eddigi tapasztalataink bölcsességét leszűrve végre továbblépjünk, elrugaszkodjunk a múlttól, és betöltsük saját helyünket-szerepünket életünk egészében, akár annak segítségével, hogy tudatosan vállalunk fel bizonyos áldozatokat a jövő biztonságának és termékenységének megalapozása érdekében.

Mindezzel szemben, Nyugaton a Nap és a hozzá közel álló Uránusz már percekkel ezelőtt lebukott a látóhatár alá, azonban a Merkúr még éppen ott pislákolt a nyugati horizonton.
Központi csillagunk, amely zodiákus tekintetében a Kos jegyébe lépett, valójában még a visszaúszó Hal csillagképe alatt látható az égen, mindez tudatos, cselekvő énünk számára a testet öltés, a földi lét feladataira, megéléseire hívja fel figyelmünket, és arra, hogy képesek legyünk életünk eseményeit nagyobb, kozmikus összefüggésekben tekinteni, hiszen a magasabb tudatosság Uránikus energiái támogatják Napunkat, emberi tudatosságunkat.
Hétköznapi szinten ugyanakkor ez egyfajta újjászületésnek is az ideje, amikor passzivitásunkból – a jól ismert tavaszi fáradságból, – hirtelen kitörve, mintegy megújult lendülettel és energiával robbanhat felszínre belőlünk az életerő!
A hosszú, téli sötétséget követően eljött végre az újjáéledés, a kinyílás, megnyílás – a Tavasz – ideje!

E megnyílás kapcsán a kommunikáció, a külvilággal, a másik emberrel való kapcsolatfelvétel fontossága a Nyugati horizonton éppúgy megjelenik, mint Keleten.
A szándék a kapcsolatfelvételre – és nem csupán gondolati vagy információs szinten, hanem egyfajta energiacsere tekintetében is – az elkövetkezendő negyed éves időszak fontos momentuma lesz. A Merkúr égi helyzete itt arra utal, hogy bármely kommunikációs helyzetben életünk mélyebb, rejtettebb tudásával kerülhetünk kapcsolatba, illetve felszínre kerülhetnek olyan érzések vagy információk, amelyek életfeladatainkkal, jelen életünk vállalásaival, életünk mélyebb értelmével kapcsolatosak.

Vénusz, az Esthajnalcsillag tisztes távolból követve fenti csoportosulást lassan lebukni készült Nyugaton. A Kos tüzes energiáival átitatva a másokkal való kapcsolatfelvétel, illetve a kapcsolatokon belüli harmóniateremtés intenzív - mintegy önző - igényével jelenik meg, – ugyanakkor a visszaúszó Hal fonalán látható égi helyzete megintcsak mélyebb, rejtettebb üzeneteket is hordoz. Előző életeinkből, múltunkból áthozott kapcsolataink felfejtésének a lehetőségét adja; az Egység irányába való törekvésével, és a Szeretet mind anyagi, mind lelki síkon történő megtapasztalásának racionalizáló energiáival segítve régi kötések újjáépítését és átminősítését.

Ez a nagy csoportosulás azonban a mi égövünkön nem csak a külvilággal való kapcsolat fontosságának síkján hat és üzen, hanem a karmikus adósságok, az eddig meg nem oldott feladatok, le nem törlesztett tartozások szintjén is erős és intenzív jelzettel bír.
Tudnunk kell meglátni, felfedezni és megérteni mindazon dolgokat, amelyeket
magunkra vállaltunk jelen inkarnációnk, vagy jelenlegi élethelyzetünk tekintetében, illetve a jövőnk biztosításának és lelkünk biztonságának zálogaként.
És tudnunk kell különbséget tenni az életünket ténylegesen elősegítő, a jövőnket és lelki termékenységünket pozitívan meghatározó, – valamint a minket fölöslegesen a múlthoz láncoló minőségek: vállalások, életünk dolgai, vagy akár kapcsolatai között!

Tehát most, idén tavasszal lehetőséget kapunk mintegy tisztázni magunkat a jövőre nézve, egyrészt azáltal, hogy megcselekedjük mindazon dolgokat, amelyeket eddig nem tettünk meg, habár egyszer vállaltuk – mások vagy önmagunk számára téve fogadalmat, – hogy megtesszük,
másrészt azonban leszámolhatunk életünk mindazon akadályaival is, melyek valójában már a múltunkhoz kéne, hogy tartozzanak, de személyes ragaszkodásunk által a jelen részeként fogva tartanak bennünket!

Mindez a jövő megtisztítását teszi lehetővé, amely által új, nagy lehetőségek - és energiák - nyílnak meg számunkra, sőt egy nagyfokú szabadságmegélést is hozhat a múlt terhei alól történő ilyetén megszabadulás.
Hiszen az ígéretek beteljesítésével, tartozásunk, feladtunk, döntésünk jelenben történő felvállalásával éppúgy nagy mértékben felszabadítjuk magunkat a jövőre nézve, mint a szükségtelenné vált terhek letételével!

Minderre a Jupiter hívja fel figyelmünket a Vízöntő csillagkép jövő vizében, magával hozva a Szeretet általi felemelkedés lehetőségének üzenetét is.

Ha tudatosságunk csorbát szenved ezen időszak alatt, az nagyfokú belső feszültségekhez vezethet, hiszen a Nap a magasabb tudatosság, az inspiráció energiájával összekapcsolódva lépett e negyedéves időszakba, amely által nem csupán általánosságban vett nagyobb összefüggések meglátására ad lehetőséget, hanem saját, eddigi vakfoltjaink, tudattalan aspektusaink, ösztönösen használt energiáink mibenlétének felfedezésére is – azonban, ha nem vagyunk képesek önként, tudatosan szembenézni ezekkel a minőségekkel, és integrálni azokat, akkor magasabb tudatunk akár konfrontáció árán is szembesíthet velük minket a következő időszak során.

A cél azonban természetesen ekkor sem a trauma, a sérülések elszenvedése lesz, hanem csupán a fel nem ismert minőségekkel történő eggyéolvadás – éppúgy, mint a tudatos felfedezés révén!
Sőt, ösztönenergiáink szimbólumának, a Plútónak égi helyzetét tekintve bármilyen – testi, lelki – sérülések könnyen és gyorsan gyógyulhatnak ezidőtájt, hiszen a Tejút égi energiáival, és a Kígyótartó csillagkép gyógyító tudatosságával egyaránt kapcsolatba kerülünk – kapcsolatban vagyunk jóideje és még sokáig! – jelen időszak alatt.

A Plútó, a radikális váltások, változások energiájaként most egy különleges helyzettel bír: lehetőséget teremt arra, hogy mélyen önmagunkba nézve, a múlt tévedéseinek és tanító eseményeinek okát több szinten meglátva eloldjuk magunkat régi mintáktól – vagy akár sérelmektől, – azáltal, hogy összekapcsolódunk a mélyen bennünk élő magasabb, isteni minőséggel, mely felébreszti azután öngyógyító erőinket is!

A nyugati horizont fölött magasan álló, növekvő Hold, emberi, érző lelkünk szimbóluma egy együttműködő, együttmozduló kapcsolatban volt éppen cselekvő, tudatos énünkkel; a tudatos-tudattalan minőségek összekapcsolásával segítve fenti folyamatokat életünk külső, és lelkünk belső színterén egyaránt.
A Hold elhagyva immár a Kos csillagképét a Bika teste fölött volt jelen az égen, amely helyzetnek üzenete, hogy a magunkban megteremtett lelki egyensúly – az alsó-felső világok egyensúlya – által szert tehetünk arra az erőre, amely stabilizálja és megtermékenyíti lelkünket az elkövetkezendő időszak során.
Ezt a lehetőséget segíti, erősíti a Hold növekvő volta is, amely jelzi, hogy a (testi) lelki építkezésnek jött el az ideje.

A Hold azonban összekapcsolódik a Neptunnal is, amely személyes érzékenységünkön, intuitív befogadókészségünkön túl az emberi Világlélek szimbóluma is egyben, így a személyes és kollektív múlt érzelmi lenyomataival való összekapcsolódást is lehetővé teszi. Ezáltal a múlt értékes élményeit és tapasztalatait, melyeket most megtisztíthatunk a felesleges érzelmi többletektől itt, a Vízöntő múlt vizében - illetve vize által, - lehetőségünk van beépíteni a lélek stabilitását célzó jövő érdekében, amely aztán segíti éberségünket és tudatos energiafelhasználásunkat a jövő tekintetében.

Cselekvő akaratunk szimbóluma, a Mars az Oroszlán jegy kezdetén, az Égen pedig a Rák csillagképe előtt volt látható. Mindez által tehát jelen időszakban cselekvő akaratunk, energiáink leginkább céljaink megvalósításának, elérésének irányába hatnak, látványos sikereket és eredményeket ígérve, – azonban ha ezen célkitűzések a kozmikus rend ellen valók, akkor csak hiábavaló erőlködésként élhetjük meg kudarca ítélt törekvéseinket, tekintve, hogy a Szaturnusz szigorú bíraként van jelen a kozmikus rendhez való igazodás égi pozíciójában.

A Mars a Szeretet hármasságának bölcsesség-üzenetével ragyogó Rák csillagképe felé haladva immár magában hordja az Ikrektől tanult polaritás minőségét, amely által tudja, érzi, hogy én, Te-nélküled csupán egy fél vagyok. Ebben az üzenetben azonban nem csak az emberi kapcsolatokról van szó, hanem benne van az önmagamban való egység, a bennem élő halandó és halhatatlan részek összekapcsolásának fontossága is!
Így a cselekvő akarat e pozícióban leginkább a befogadásra való felkészülés, az éberség minőségét hordozza, amely azonban nem csak a mások, a Te, hanem az önmagunk iránti szeretetnek - és emberi létünk áldásainak - való megnyílás lehetőségével is üzen, gazdagítja életünket.

Forduljunk tehát nyitott szívvel és lélekkel a tavaszi Ég felé, lélegezzünk mélyeket, amikor a szabadban járunk, és hagyjuk, hogy ezek a segítő égi energiák mélyen áthassák lelkünk-szellemünk mélyebb valóságait, hiszen üzenetük nem az elménknek, hanem lényünk magasabb síkjainak szólnak!

2010. március 30., kedd

NYILAS NEMZET – a Magyarságról az asztrozófia szemszögéből

Az asztrozófia bölcsessége azt tanítja, nyúljunk vissza az ősi, elfeledett tudáshoz, és látó szemeinkkel tekintsünk a Létező Valóságra, ne csupán a fejünkben-lelkünkben hemzsegő képzetek alapján próbáljunk el-IGAZ-odni az Életben, megtalálni a problémáinkra a meg-OLDÁS-t...
(oldás-áldás – véletlen lenne a hasonlóság?)

Nézzük meg hát, hogy a Magyarság pillanatnyi, nehéz helyzetére milyen megoldást kínálhat ez a fajta szemlélet, nézzük meg a Magyarság valóságát az Égen....

A magyar Nyilas nemzet, tudjuk jól – akár csak a régi mítoszokat alapul véve is: "a magyarok nyilaitól ments meg uram minket" – de vajon mit jelent mindez az elmélet, a fogalmak síkján túl!?
Az asztrológia, az összefüggések tudománya minden, a valóságban létező, megnyilvánuló dolgot – így a nemzeteket is, – összekapcsolja a saját szimbólumrendszere egyes minőségeivel, e módon igyekszik rendet teremteni (vagy találni!?) a létezés kaotikus sokféleségében.

A magyar népet tehát a Nyilas minőségével rokonnak találta ez a szemlélet, amely összekapcsolásnak alapjául nem csak a hagyományosan kedvelt lőfegyver használata szolgált, hanem sok egyéb külső és belső jellemző – emeljünk ki néhányat ezek közül, a teljesség igénye nélkül:
A magyar lovas nemzet, egy igazi magyar "lóra termett", és úgy vágtat paripáján, mintha összenőttek volna – akár egy kentaur, amely a Nyilas minőség egyik mitológiai őstípusa.
A magyarok híresek a vendégszeretetükről, virtusokról, a "jókedvvel-bőséggel" elköltött lakomáikról – az emberszeretet, a jóindulat és a bőség mind-mind Nyilas jellemző.
A Nyilas filozófikus minőség, a – főleg humán – tudományok kedvelője, de ugyanakkor a gyakorlatiasság, gazdaságosság távol áll tőle. Olyannyira gyakorlatiatlan, és annyira szeret nagy távlatokban gondolkodni, hogy sokszor rosszul méri fel saját erőit és lehetőségeit, és bőven túllépi önnön teljesítőképessége határait. Ismerős kórkép? Egy ország szenved ebben, azt hiszem...
Ezen túlzott filozófikusság és elméletiesség következtében gyakran nem képes nagyszabású (vagy akár csak hétköznapi) álmait, terveit megvalósítani, nem csak a rosszul beosztott energiák, hanem a cselekvés folytonos halogatása miatt is (sem), miközben mindig képes valami újabb kifogással előállni. (Pató Pál úr)

Mindez azonban, és amit még felsorolhatnék e témában, a Nyilas zodiákus jegy kollektív minőségének jellemzője a nyugati asztrológiában. Ez azon égi szakasz, melyet a Nap éves útján karácsony előtt, Advent időszakában érint, illetve halad végig rajta.

Nézzük meg, mi van az Égen emögött a szakasz mögött?

A Skorpió csillagképét találjuk itt, amely egy teljesen másfajta energiákkal és belső sugallatokkal bíró minőség, mint a száguldó-vágtázó, szellemi magaslatokban szárnyaló Nyilas dinamika.
A Skorpió a mélység, a befelé fordulás energiája, az a minőség, amely mélyen, önmagában, saját lelki mélységeiben igyekszik megtalálni a végső választ, a legbensőbb igazságot élet nagy kérdéseire.
A Skorpió a magány, a befelé fordulás, az önmagunkba mélyedés minősége, amelynek során számba vesszük mindazon dolgainkat, amelyek fontosak voltak számunkra, és amelyektől kénytelenek voltunk megválni, a Skorpió a veszteségek, a lemondás és a halál minősége.
És bár a Skorpió legrejtettebb, legigazabb és legbensőbb titka az, hogy nincs halál, mert a Lélek minden fájdalmak, szenvedések és veszteségek ellenére élő, eleven, halhatatlanul létező minőség – azért még ebben, a Skorpió állapotában a sötétséggel, tudattalannal és lélekméllyel való szembenézés lehetősége illetve kényszere van jelen.
Ha nem megy józanul, akkor alkoholmámorral könnyítve ezt a megélést...

Azt hiszem, feltűnő az összefüggés, hogy most, ma – és immár évtizedek óta – pontosan ezek a tendenciák uralkodnak Magyarországon!
Az önsajnálat, a veszteségek fölött érzett fájdalom, a vesztes csaták folytonos fölemlegetése, a súlyos kilátástalansággal együttjáró depresszió, az alkoholizmus és öngyilkossági hajlam, amelyek immár mint népbetegség vannak jelen a Kárpát-medencében.
Vegyük észre, hogy ezek mind a Skorpió minőség megnyilvánulásai, amelynek energiája a Nyilas jegy égi szakaszát uralja a csillagos Ég ragyogó valóságában!

Tehát akkor, amikor népünk, nemzetünk, történelmünk magasabb aspektusaihoz, ősi tudásához és bölcsességéhez szeretnénk csatlakozni, nem elég a Nyilas minőség kollektív mintájához kapcsolódnunk.
Ahhoz, hogy visszataláljunk népünk valódi öntudatához, ahhoz az Égre kell emelnünk tekintenünk, és leolvasni azt az üzenetet, amelyet a Nyilas csillagképe mutat meg számunkra!

A Nyilas csillagképébe Karácsony idején lép a Nap – tehát a cselekvő, tudatos énünkkel leginkább ilyenkor, az ünnepek idején vehetjük fel a kapcsolatot ezen égi minőséggel!



A Nyilas csillagképe különleges helyet foglal el az Égen, ugyanis érinti a Tejutat, az Istenek égi útját, amelyen haladva, illetve amely által egy magasabb, kozmikus minőséghez kapcsolódhatunk. Hiszen a Tejút, a Naprendszerünket magába foglaló galaxis általunk látható részeként logikus módon a magasabb Egység, az Isteni-kozmikus minőség szimbóluma a mi földi, emberi léptékünk szerint.

A Nyilas azonban nem csak kapcsolatba kerül a Tejúttal, de valójában le is lép róla, magával hozva az emberi, hétköznapi világba mindazon tudást és bölcsességet, amelyek a magasabb régiókból származnak. (Azt teszi, ami a sámánok dolga volt annak idején.)

A Nyilas fölött látjuk a Tejúton a Kígyótartó kígyójának farkát a Tejút hasadékába hatolni, amely nemzési aktus ábrázolása az Égen a teremtő energiák tudatos használatának képességére hívja fel a figyelmünket!
Ugyanakkor a Kígyótartó nem csak a teremtés, a mágia – de a gyógyítás erőit is uralja, és használni tudja; innen a gyógyítás kiemelt fontossága a magyarság életében.

Azonban ami talán a legfőbb tanítás számunkra, magyarok számára, hogy a Nyilas nem csupán lelép az Istenek útjáról, hanem olyan nevezetes ponton kerül kapcsolatba vele, ahogyan semelyik másik csillagkép. A Nyilas mögött láthatjuk ugyanis a Tejút középpontját, Dobogó szívét, amely minden pillanatban újabb és újabb csillagokat szülve, folyamatos lüktetések közepette pulzál.

Ez az a hely tehát, ahol a Fény, az élet lehetőségét adó napok-csillagok fénye megszületik. Újra meg újra.

És ez az a minőség, amelyet minden magyarnak meg kellene éreznie magában, a szíve-lelke közepében!

Elfelejteni végre a sötétség fájdalmát, amelyet az emberi történelem tévedései és hazugságai hoztak a fejünkre, és megtalálni magunkban a hit, a szeretet, az új élet nemzésének, teremtésének és éltetésének a fényét, lehetőségét... amely által azután újjá szülhetnénk nemzetünket is!!!

2010. március 13., szombat

Állatöv és Csillagképek

Az állatöv, más néven zodiákus azon 12 csillagképről kapta a nevét, melyeket a Nap érint égi útján, az Év körén. Az elnevezés: állat-öv, nagyon érzékletes, hiszen e 12 ábrát felvonultató szakaszt, mint egy övet hasították ki az Ég csillagokkal teleszórt gömbhéjából annak idején, kb. 4000 évvel ezelőtt az asztrológus-papok.
Természetesen a kihasítás maga csak egy elméleti tett volt, ami jelen esetben azt jelenti, hogy eltekintve a több milliárd fényesen ragyogó csillag alkotta ábrák sokaságától csak ezen 12, mintegy deréktájon – a Nap pályája által meghatározott felezővonal mentén – lévő csillagkép üzenetére hagyatkoztak számításaik, előrejelzéseik során.
Sőt, hogy ne kelljen az Égen különböző szakaszokat elfoglaló zodiákus ábrák rövidebb-hosszabb voltával számolni, uniformizálták az állatövet, eltekintve az Égen ragyogó valóságtól, és 12 egyenlő szakaszt - a zodiákus körét - vették alapul ezt követően, számításaikhoz.

Mindennek felfedezése, mint már említettem, Paksi Zoltán érdeme – bár Ő nem biztos, hogy ilyen radikálisan fogalmazná meg fenti, illetve a továbbiakban kifejtett folyamatokat!

Így keletkezett hát a zodiákus, az állatövi jegyek köre, amely leginkább mintegy mesterséges emberi teremtmény (agyszülemény), így korántsem azonos tehát a Nap által érintett 12 csillagképpel* – maximum az elnevezésében, – sőt az elmúlt évezredek kozmikus mozgásainak következtében már az elhelyezkedésükben sincs meg az a fajta átfedés, mint annak idején.

Ez utóbbi jelenségnek köszönhető, hogy pl. lassan már a Kos jegyében születettek ünneplik évfordulójukat, de még javában a Halak csillagképében járva látjuk a Napot, ha az Égre tekintünk, és ennek a megváltó csillagképnek, – melynek energiáit Krisztus is hordozta és közvetítette számunkra – a minőségét élhetjük meg leginkább ezen időszakban a tudatos tetteink, döntéseink, cselekedeteink által.

(* Pillanatnyilag valójában 14 csillagképet érint a Nap, de erről majd máskor.)

Azonban fent leírtak számomra sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, mint pusztán leleplezéséről annak, hogyan "hamisították meg" a csillagképeket.
Úgy vélem, az emberi elme, az absztraháló gondolkodás történetét és működését is leírja, szimbolizálja mindaz, ami a csillagos Ég vizsgálata szintjén történt.

Mert mit is jelent az absztrakció? Elvonatkoztatni az eredeti tárgytól, ugyebár. Attól, ami van, létezik és megnyilvánul. Eltekinteni ennek valós-ságától, és figyelmünket valami elvont, a maga valóságában nem, csak a gondolataink szintjén létező, mesterségesen teremtett dologra fordítani.
Sajnos így működünk mi, emberek, bezárva saját képzeletvilágunkba, immár évezredek óta.

Ezt jelképezik számomra, s egyben erre emlékeztetnek a csillagjegyek, a zodiákus kör 12 szakasza - amelyek azonban az elmúlt évszázadokban nagyon is élővé, valóságossá "nőtték ki" magukat az emberiség kollektív tudatának, illetve tudattalanjának szintjén. A hozzájuk kapcsolódó babonás hitek és tiszteletteljes elképzelések hatására a csillagjegyek energiája mára már ténylegesen létező, kollektíven érzékelhető és ezen a szinten meghatározó energiává vált.

Azonban mostanában - remélhetőleg, illetve a jelek szerint - eljött az ideje annak, hogy felébredjünk, és meglássuk, észrevegyük a minket körülvevő - és bennünk létező! - Világot, valóságot. Ténylegesen, a maga teljességében!
Amelynek ismeretéhez és felismeréséhez egyaránt közelebb vezethetnek bennünket a csillagos Égen ragyogó fényjelek: a csillagképek, melyek egy kozmikus rend bölcsességét és valóságát közvetítik számunkra.

2010. március 12., péntek

Asztrológia és asztrozófia

Sokunk fejében elképesztő, babonás képzetek vannak általunk nem ismert dolgokról – általában ezek okozzák félelmeinket is! Hiszen félni az ember leginkább az ismeretlentől fél, jól tudjuk. Ha valami rossz történik, az elviselhető, feldolgozható – de ha nem tudjuk, mi vár ránk, mi fog történni velünk, az emberi tudattal nehezen viselhető: félelmeket kelt!
Emberi tudattal – igen, mert az emberi tudatosság: véges. Nem feltétlenül hordja magában az isteni szellem- vagy lélektudatosságot, melynek lényege: hogy halhatatlan vagyok.
„Én nem a testem vagyok, nem az érzéseim, sem nem vagyok a gondolataim” - mondja Sai Baba egyszerűen. Mert az, aki Én vagyok, mindezen túl van...

Az asztrológiát évszázadok, évezredek óta használja arra az emberiség, hogy megtudja, mi vár rá. Szeretne túllépni, túllátni az Élet, a Sors kiszámíthatatlanságának félelmet keltő mivoltán. Annyira beleragadt emberi voltának végességébe, annyira lekötötték figyelmét a félelem generálta számítgatások, hogy elfelejtett föltekinteni a csillagos Égre, hogy saját szemével lássa, olvassa a csillagok üzenetét!
Így lett az asztro-logosz-ból, a csillagok 'teremtő igéjé'-ből asztrológia, a csillagok „tudománya”.

Mert az ember lassan elfelejtette azt is, ami a legösztönösebb reakcióként érzés szintjén jelenik meg mindannyiunkban, bármelyikünkben, ha tiszta éjszakákon az Égre nézünk: „milyen hatalmas is a végtelen Univerzum milliárdnyi ragyogó csillagával – és én milyen pici, elenyésző pontja vagyok e kiterjedt létezésnek!”


Kettős üzenete van ennek az érzésnek, rádöbbenésnek – az, amit oly sokszor elfelejtünk szem előtt tartani rohanó életünk hétköznapjaiban: egyfelől, hogy emberi problémáink valóban eltörpülnek a Létezés végtelen teljessége mellett; másfelől azonban az, hogy nem vagyunk egyedül ebben a határtalanságban, nem elkülönülten, izoláltan létezünk, hanem része, alkotóeleme – még ha csak porszeme is – vagyunk valami nagy, kozmikus egésznek.

Talán ez az érzés ihlette meg azt az embert, a tanítómat, aki túllépve az évezredek beszűkült hiedelmein Égre emelt tekintetével meglátta, olvasni kezdte a csillagok, csillagképek valódi üzenetét, és megalkotta – vagy „csupán” újra felfedezte számunkra az ősi népek tudását – a csillagbölcseletet, vagyis asztrozófiát.
Őt Paksi Zoltánnak hívják.

Az asztrozófia lényege pontosan abban rejlik, amit Ő tett a csillagok vizsgálata kapcsán: túllépni, túltekinteni az emberi világ körforgásán, ahol minden bolygó – minden energia – évről évre a maga megszokott (ellipszis) pályáján halad körbe-körbe, és megnyitni magunkat – szívünket, lelkünket, elménket, szellemünket – egy nagyobb egység, a Kozmosz, a Végtelen csillagfény-ének.

Ez a tett lehetővé teszi Számunkra a magasabb igazodási pontok megtalálását, a lélek és szellem külső-belső valóságának felfedezését a csillagképek bensőket megérintő üzenetei által. Erről szól, ehhez segít hozzá minket az asztrozófia.

Horoszkóp és Csillagidő

Az asztrológia – és természetesen az asztrozófia – egyik alapelve, hogy az időnek nem csak mennyisége van, de minősége is. És bár a tudatos tudatunkkal már rég elfelejtkeztünk ezen ősi bölcsességről, ha belegondolunk nem csupán ünnepi hagyományainkban őrizzük ennek maradványát, hanem zsigereinkben is.
Azt talán még pontosan tudjuk, átérezzük, hogy egy-egy jeles nap ünnep, a szó valódi értelmében: más, emelkedettebb, mint a dolgos hétköznapok.
Azonban hányszor előfordul velünk az is, hogy bizonyos tettekkel vagy közléseinkkel a „megfelelő pillanatra” várunk, és ez nem mindig gyáva késlekedés, halogatás, hanem annak tudásán alapul, hogy vannak olyan pillanatok, amikor megfelelőbbek a körülmények, és a sikereinket szolgálják.

A felejtés pontja ott van, ahol a körülmények alakulása összekapcsolódik az idő minőségével.
Ennek gyökere talán a felvilágosodás korában és eszméjében keresendő: az ember gondolkodó, önálló, tudatos lény, aki tudásával és ismereteivel maga alakítja körülményeit. Nincs alárendelve semmilyen égi hatalom jószándékának vagy kegyelmének.
Szerencsére azóta tudományosan is megdőlt már ez a fajta vélekedés, főleg Freud és Jung tudattalan-kutatásának eredményeként. Hiszen ők felfedték, hogy az emberi tudat határa eléggé szűkre szabott: tudatos én-részünk jóval kevésbé alakítja akár saját viselkedésünket, mint gondolnánk – hogyan lehetne hát korlátlan befolyása a körülményeink alakítására!?

Az asztrológia-asztrozófia újonnan felfedezett bölcsessége azonban segíthet nem csak egy adott időpillanat minőségének, üzenetének megértésében, de mindazon dolgok mélyebb feltárásában is, amely tudattalanunkban rejlik. A születési horoszkóp ugyanis olyan sokdimenziós ábra, mely nem csupán sorsunk, életutunk, de lelkünk, belső és a külvilágban is megnyilvánítható energiáink részletes térképe. Elnevezése, a horoszkóp szó jelentése erre is utal: hora-szkopein, azaz az 'órába belenézni'. De vajon hogyan kapcsolódik össze mindez, az órának, az időnek a vizsgálata személyes életünkkel?

Természetesen az idő minősége által.
Ennek megértéséhez vizsgáljuk meg azt a két, alapvető törvényt, amely az asztrológia – és egyben a legtöbb misztikus tudomány – alaptételeként van jelen: az egyik az analógiák, a másik a rezonancia törvénye.
Az első más néven így hangzik „amint fent, úgy lent”- elve, a Tabula Smaragdina ismert megfogalmazását véve alapul. Ez a törvény azt mondja ki, hogy egy adott időpillanatban a létezés minden szintjén az energiák jelenléte és megvalósulása azonos minőséget mutat, illetve hordoz.
A rezonancia törvénye pedig kimondja, hogy hasonló a hasonlóhoz vonzódik, így e kettő összekapcsolódik valamelyest egy adott lélek megszületésének tekintetében, miszerint: a létbe lépés pillanatára azon idő alkalmas, amelynek minősége megfelel a születendő lelkének belső minőségével, rezgéseivel, energiáival.
Ezen alapszik tehát a születési horoszkóp, illetve bármely új kezdet időpillanatára felállított horoszkóp elve.