Az állatöv, más néven zodiákus azon 12 csillagképről kapta a nevét, melyeket a Nap érint égi útján, az Év körén. Az elnevezés: állat-öv, nagyon érzékletes, hiszen e 12 ábrát felvonultató szakaszt, mint egy övet hasították ki az Ég csillagokkal teleszórt gömbhéjából annak idején, kb. 4000 évvel ezelőtt az asztrológus-papok.
Természetesen a kihasítás maga csak egy elméleti tett volt, ami jelen esetben azt jelenti, hogy eltekintve a több milliárd fényesen ragyogó csillag alkotta ábrák sokaságától csak ezen 12, mintegy deréktájon – a Nap pályája által meghatározott felezővonal mentén – lévő csillagkép üzenetére hagyatkoztak számításaik, előrejelzéseik során.
Sőt, hogy ne kelljen az Égen különböző szakaszokat elfoglaló zodiákus ábrák rövidebb-hosszabb voltával számolni, uniformizálták az állatövet, eltekintve az Égen ragyogó valóságtól, és 12 egyenlő szakaszt - a zodiákus körét - vették alapul ezt követően, számításaikhoz.
Mindennek felfedezése, mint már említettem, Paksi Zoltán érdeme – bár Ő nem biztos, hogy ilyen radikálisan fogalmazná meg fenti, illetve a továbbiakban kifejtett folyamatokat!
Így keletkezett hát a zodiákus, az állatövi jegyek köre, amely leginkább mintegy mesterséges emberi teremtmény (agyszülemény), így korántsem azonos tehát a Nap által érintett 12 csillagképpel* – maximum az elnevezésében, – sőt az elmúlt évezredek kozmikus mozgásainak következtében már az elhelyezkedésükben sincs meg az a fajta átfedés, mint annak idején.
Ez utóbbi jelenségnek köszönhető, hogy pl. lassan már a Kos jegyében születettek ünneplik évfordulójukat, de még javában a Halak csillagképében járva látjuk a Napot, ha az Égre tekintünk, és ennek a megváltó csillagképnek, – melynek energiáit Krisztus is hordozta és közvetítette számunkra – a minőségét élhetjük meg leginkább ezen időszakban a tudatos tetteink, döntéseink, cselekedeteink által.
(* Pillanatnyilag valójában 14 csillagképet érint a Nap, de erről majd máskor.)
Azonban fent leírtak számomra sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, mint pusztán leleplezéséről annak, hogyan "hamisították meg" a csillagképeket.
Úgy vélem, az emberi elme, az absztraháló gondolkodás történetét és működését is leírja, szimbolizálja mindaz, ami a csillagos Ég vizsgálata szintjén történt.
Mert mit is jelent az absztrakció? Elvonatkoztatni az eredeti tárgytól, ugyebár. Attól, ami van, létezik és megnyilvánul. Eltekinteni ennek valós-ságától, és figyelmünket valami elvont, a maga valóságában nem, csak a gondolataink szintjén létező, mesterségesen teremtett dologra fordítani.
Sajnos így működünk mi, emberek, bezárva saját képzeletvilágunkba, immár évezredek óta.
Ezt jelképezik számomra, s egyben erre emlékeztetnek a csillagjegyek, a zodiákus kör 12 szakasza - amelyek azonban az elmúlt évszázadokban nagyon is élővé, valóságossá "nőtték ki" magukat az emberiség kollektív tudatának, illetve tudattalanjának szintjén. A hozzájuk kapcsolódó babonás hitek és tiszteletteljes elképzelések hatására a csillagjegyek energiája mára már ténylegesen létező, kollektíven érzékelhető és ezen a szinten meghatározó energiává vált.
Azonban mostanában - remélhetőleg, illetve a jelek szerint - eljött az ideje annak, hogy felébredjünk, és meglássuk, észrevegyük a minket körülvevő - és bennünk létező! - Világot, valóságot. Ténylegesen, a maga teljességében!
Amelynek ismeretéhez és felismeréséhez egyaránt közelebb vezethetnek bennünket a csillagos Égen ragyogó fényjelek: a csillagképek, melyek egy kozmikus rend bölcsességét és valóságát közvetítik számunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése