Az Önismeretről

A "Ki vagyok én?" kérdése az egyik legősibb, legalapvetőbb kérdés, mióta az ember öntudatra ébredt.

Ez feszeget bennünket, mikor kamaszkorunkban hajt a vágy, hogy leváljunk szüleinkről, és saját, önálló életünkre készülünk...

Ez merül föl bennünk minden haláleset, minden tragédia kapcsán - bár más-más köntösbe bújva kerülget: Honnan jöttem? Hová tartok? Van-e értelme az életnek?
És a fájdalomnak, szenvedésnek? Hogy tudom ezt a nehéz helyzetet feldolgozni? Érdemes-e túlélni? Van-e élet a halál után?
És egyáltalán: Ki vagyok én, és hol van a helyem ebben a kozmikus összjátékban?

De ugyan ez a kérdés a kapcsolatok szintjén is fölmerül, ha az ember egy kicsit jobban szeret mélyre ásni. Túllépve a "Ki vagyok én, mit jelentek a másik ember számára?" alapkérdésén fel merül az is, hogy mit adhatok én másnak, másoknak - és mit várhatok cserébe?
Várhatok-e egyáltalán valamit? Ki vagyok én, hogy elvárásaim legyenek?
És hogyan kapcsolódom másokhoz? Izolált sziget vagyok a létezésben?
Vagy leválaszthatatlan része másoknak, teljes jogú tagja az emberiségnek, a Létezésnek?

Ezek a kérdések mindannyiunkban fölmerülnek olykor - ilyen vagy olyan körülmények között. Azonban a válaszok sokrétűek.
Mondhatnám, hogy ahány ember, annyi válasz. Mert Mindenkiben más-más erők működnek. (Vagy éppen ugyanazok az erők, csak mindenkiben másképp! :))

És hiába vannak, akik külső megoldások, válaszok után kutatva mások tudását és bölcsességeit igyekeznek magukévá tenni - szemben azokkal, akik csak a saját fejük (vagy jobb esetben tapasztalataik) után hajlandóak menni.
Mert ők is, a hiszékenyek is saját magukon - tudásukon, érzelmeiken, hitükön, gondolkodásmódjukon - szűrik keresztül mások bölcsességét. Így ami lecsapódik, az eredetihez képest biztos, hogy más lesz. Átértelmezett, így a sajátjuk.

Az önismeret témája - melynek újonnan induló tanfolyamommal mélyére járni igyekszem - egy nagyon kényes és plasztikus kérdés.
Én sem ígérem tehát, hogy ezen a kurzuson maradéktalanul átadom mindazt a - nem létező - "eredendő bölcsességet", amelynek birtokába kerültem az önismeret szintjén az elmúlt évek alatt!
Már csak azért sem, hiszen az én önismeretem első sorban RÁM terjed ki...

Mit ígérhetek akkor?
Hogy egy felfedező sétára hívlak, egy kalandra Önmagad mélységeibe és magasságaira - és azt ígérem, hogy legjobb tudásom és tapasztalásaim alapján foglak kalauzolni a Számodra némelykor talán ismeretlen tájakon.

Az utazás egyaránt zajlik kívül és belül - mély, lelki és felszíni szerep-területeken, mert úgy vélem, feltétlenül szükséges megismernünk saját magasságainkat és mélységeinket, hogy ezen ismereteinkhez és saját belső igényünkhöz mérten tudjuk elhelyezni magunkat a saját belső világunkban.
Mert van, aki szereti a magasságokat - és van, akinek tériszonya van...
Így Mindenki máshol, és más módon találja meg végül saját magát, illetve helyét a Világban.

Az önismeret azonban persze nem egy végállomás, ahová el lehet jutni, hanem maga az utazás, Életünk talán legfőbb, legnagyobb, legkalandosabb utazása!
Így azt sem ígérhetem, hogy a kurzus végére teljes mértékig tudatába kerülsz annak, ki vagy Te!?
Inkább azt ígérem, hogy tisztába kerülsz azzal, mi az a sokminden - álarcok, szerepek, viszonyulások, gondolatok, érzelmek - amelyekkel eddig tévesen azonosítottad Magad!
Tehát amit elsődlegesen megtudhatsz majd, hogy ki NEM vagy Te?
És innentől kezdve szabad az út Előtted annak önálló felfedezéséhez, hogy ki is vagy valójában! Lehet, hogy ebben is tudok majd segíteni, lehet, hogy nem.
Az viszont biztos, hogy ezt az utat legtöbbször egyedül - azonban időről időre társakkal, szerelemmel, barátokkal együtt - járod!