A Szívközpontúságról, avagy a mai kor "Akasztott embere"

A csakra-tanból jól tudjuk, az embernek hét fő energiaközpontja van, melyek közül a középső a Szív.

Azt mondják, ezen új idők, változások során e központ különösen nagy hangsúlyt kap. Habár már 2000 évvel ezelőtt Jézus is a szív – és Szeretet – központúságot hirdette, nem véletlen, hogy oly sokszor ábrázolják mellkasából kilátszó lángoló szívvel...

Mit is jelent mindez, hogyan képeződik le az asztrológia szemszögéből? - merült fel bennem a kérdés.

A válasz igen érdekes volt:

A Szív az asztrológiában a Nap-hoz kapcsolódó, vele analóg szerv.
Tehát tele van élettel, energiával, aktív, (ki)sugárzó – lenne, normális esetben...

Azonban a ma emberének kevéssé ilyen: nyitott, kiáradó, adakozó a szive!
Milyen sok is a csalódott, keserű, szomorú szív, amelyek be vannak zárva!
Pedig ezek az emberek mind arra vágynak, hogy SZERESSÉK ŐKET!

És ezért cserébe Ők is képesek lennének szeretni – ez ugye nem a feltétel nélküli Szeretet minősége!?

De hogyha itt, ahol kiáradásnak kéne lennie blokk van, illetve befogadási szándék, akkor az egyensúly és erőmegmaradás törvénye szerint valahol máshol, ahol befogadásnak kéne lennie, valószínűleg kiáradás van!
Nézzük meg, hol!?

Egyik legközelebbi csakránk, erőközpontunk a Napfonat. Ez ugye az öntudat, önértékelés, önbizalom helye.
Ez az a minőség, - én, én, én, enyém, nekem, értem - amely nagy mértékben individualizálódó korunkban úgy vélem, kicsit túlburjánzott.

Ugyanakkor, asztrológiai szempontból ez, a gyomor-tájék: a Hold területe, a befogadásé!
Mi is pontosan tudjuk, tapasztaltuk, hogyha túl sok feszültség ér minket, túl sokmindent fogadtunk be a külvilágból, akkor összeszorul, emélyeg, fickándozik a gyomrunk...

Tehát az ősi tudás sugallta egyensúly értelmében az embernek itt, az öntudatában kellene szerénynek és befogadónak lennie, - ez nem azonos az alacsony önértékeléssel, inkább egy, a Léttel szembeni alázatnak és odaadásnak nevezném! - és a szívében, a szeretetében pedig adakozónak és kiáradónak!

Így tehát a ma emberének nagy többsége felborult energiákkal, mintegy fejjel lefele éli az életét, mint az Akasztott ember a Tarot-ban... tisztelet a kivételnek!

Azonban addig, amíg az Akasztott nem tudja, nem érzi, hogy ez nem a normál állapot, neki nem így kéne lógnia, mert mindenhol csak hasonló passzivitást lát – addig nem is tesz, nem is tehet a helyzete ellen!
Csak azt remélhetjük, hogy jön Valaki, aki megmutatja Neki: nem csak így lehet, nem muszáj lógva maradni...